Az Önző Szeretet Bíbor Kalitkája

Ma az önző szeretet bíbor kalitkáját látogatom meg. Nem egy egyszerűen rossz dolog ez, hanem egy torzult, fájdalmas vágy valami jóra. Képzeljünk el egy virágot, amely annyira akarja a napfényt, hogy eltakarja a mellette lévőket. Vagy egy folyót, mely annyira akarja táplálni önmagát, hogy kiszárítja a környező földeket. Az önző szeretet ilyen.

Az asztrológiai házak bonyolult hálózatában ez a jelenség gyakran a Vénusz bolygó diszharmonikus aspektusaiban mutatkozik meg. Amikor a szeretet bolygója konfliktusba kerül más égitestekkel, a vágyak torzulhatnak, birtoklóvá, irányítóvá válhatnak. Nem a másik ember boldogsága a cél, hanem a saját beteljesülés, a saját hiányok pótlása a másik által.

Emlékszem egy fiatal nőre, aki kétségbeesetten kapaszkodott a párjába, féltékenységgel és kontrollal mérgezve a kapcsolatukat. Azt hitte, szereti őt, de valójában a saját félelmeit és bizonytalanságát vetítette ki rá. Azt hitte, a párja a biztonsága, a bizonyossága, pedig csak egy tükör volt, amelyben a saját sebezhetőségét látta.

A bíbor kalitka csillogó, vonzó, de belül szűk és fullasztó. Az igazi szeretet szabadságot ad, teret enged a másik szárnyalásának. Nem birtokol, hanem támogat. Nem követel, hanem ad. Nem féltékenykedik, hanem bízik. Az önző szeretet gyógyítása az önismerettel kezdődik. Be kell látnunk a saját hiányainkat, félelmeinket, és meg kell tanulnunk önmagunkat szeretni, hogy képesek legyünk igazi, feltétel nélküli szeretetre. A bíbor kalitka ajtaját csak belülről lehet kinyitni.