Az Öröm Citrin Sárga Madara

Régóta figyelem az örömöt, ezt a furcsa, tünékeny lényt. Azt hittem, valami hangos, harsány dolog, talán egy tűzijáték az égbolton, vagy egy kirobbanó nevetés. Kerestem a nagy pillanatokban, a sikerekben, az elismerésben. De minél jobban hajszoltam, annál távolabb repült.

Aztán egy nap, a szokásos reggeli sétámon, megálltam egy hatalmas, öreg fa alatt. A levelek között átszűrődő napfény aranyló foltokat festett a földre. Hallottam egy halk csiripelést. Felnéztem, és megláttam egy apró, citrinsárga madarat, ahogy éppen a reggeli harmatot itta egy levélről. Egyszerűen csak ott volt, a maga tökéletesen hétköznapi valójában.

Ebben a pillanatban megértettem. Az öröm nem a nagy dolgokban rejtőzik, hanem a kicsikben. Nem a jövőben van, hanem a jelenben. Nem egy cél, amit el kell érni, hanem egy állapot, amit meg kell tapasztalni. Ott van a reggeli napfényben, a madár csiripelésében, egy csésze tea illatában, egy barátságos mosolyban. Csak meg kell tanulnunk észrevenni. Azóta a citrinsárga madár lett az örömöm szimbóluma. Emlékeztet arra, hogy lassítsak le, és vegyem észre a szépséget a mindennapokban. Emlékeztet arra, hogy az öröm mindig ott van, csak néha elfelejtünk felnézni az égre.