Szívbe vezető út: megbocsátás és a Nyilas

Kedves Léleknapló, néha a legmesszebbre vezető utazás épp a szívünkbe indul. Tudod, Nyilas jegyű tanítványom, a megbocsátás íja néha nehezebben húzható, mint a legtávolabbi csillagok felé irányuló. Épp egy ilyen íjat kellett a kezembe vennem, amikor ráébredtem, hogy a harag, melyet egy régi sérelem táplált bennem, valójában a saját szabadságomat láncolja. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a fájdalmat, hanem azt, hogy elengedjük a keserűséget, mely mérgezi a lelkünk. Olyan ez, mint a tűz: ha nem tartjuk kordában, felperzsel mindent. A megbocsátás lángja viszont megtisztít, megvilágít, és utat mutat egy új kezdethez. Ne feledd, a megbocsátás nem a másikért van, hanem önmagadért. Engedd szabadjára a Nyilas szabadságvágyát a szívedben is, és meglátod, a megbocsátás szárnyán messzebbre repülhetsz, mint valaha gondoltad volna.