Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Belátás Türkizkék Tavacskája
A belátás nem egy dörgő égi szózat, sokkal inkább egy csendes, türkizkék tavacska a lelkünk mélyén. Ott rejtőzik, várva, hogy rátaláljunk. Évekig elkerülhetjük, vakon rohanva a magunk igazának vakh...
Tovább olvasom →A Lelkiismeret Kék Zafír Hangja
A Lelkiismeret… sokan igyekeznek elnyomni, elnémítani, mint egy idegesítő, folyamatosan csengő telefont. Pedig ő nem ellenség, hanem egy mélyről jövő, finom rezgés, egy kék zafír hangja, mely a szí...
Tovább olvasom →A Kreativitás Lapis Lazuli Medencéje
Sokáig azt hittem, a kreativitás egy szikrányi isteni adomány, amivel egyesek születnek, mások pedig soha nem részesülnek belőle. Mint egy titkos kert, aminek csak kevesek ismerik a kapuját. Aztán ...
Tovább olvasom →A Szeretet Rózsakvarc Labirintusa
Emlékszem egy álomra, melyben egy rózsakvarc labirintus előtt álltam. Falai finoman derengtek, édes illatot árasztva, de út nem látszott. Egy hang suttogta: "A szeretet labirintusa ez. Minden ...
Tovább olvasom →A Kételkedés Szelenit Ködfátyla
A kételkedés néha úgy telepszik ránk, mint egy szelenit ködfátyol. Elfed mindent, ami tiszta, ami ragyogó. Nem sötétség ez, sokkal alattomosabb. Nem engedi, hogy lássuk a fényt, pedig az ott van, c...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Jáspis Vörös Fénye
A megbocsátás nem a gyengeség jele, ahogy azt sokan hiszik. Inkább a legmélyebb belső erő megnyilvánulása, egy ragyogó jáspisvörös fény, mely utat vág a szívünkben gyökerező sérelmek sötét labirint...
Tovább olvasom →A Kontroll Borostyánba Zárt Illúziója
Mily gyakran kapaszkodunk görcsösen a kontroll illúziójába, mint fullánkja által megbénított rovar a borostyánba. Azt hisszük, ha elég erősen szorítjuk az élet gyeplőjét, elkerülhetjük a váratlant,...
Tovább olvasom →Az Elengedés Obszidián Szárnycsapása
Az elengedés. Olyan szó, melynek súlya van, mint egy kőnek a kézben, mégis, ha elengedjük, szabadságot hoz. Sokáig azt hittem, az elengedés azt jelenti, hogy elfelejtek, kitörlök, mintha sosem lett...
Tovább olvasom →A Hit Agyagból Formált Madara
A hit, az a furcsa, kézzel foghatatlan erő, mely nem a bizonyítékok fényében virágzik, hanem épp a sötétségben. Emlékszem, kislányként édesapám mesélt egy agyagművesről, aki egy soha nem látott mad...
Tovább olvasom →A Magány Holdfény Szőtte Selyme
A magány nem feltétlenül az egyedüllét rideg fagyöngye, hanem néha a léleknek szőtt, holdfényes selyemköpenye. Időnként mindannyian ebbe burkolózunk, nem azért, mert elutasítunk másokat, hanem mert...
Tovább olvasom →