Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kitartás Gyémánt Cseppjei
Emlékszem, mikor először pillantottam meg azt a kis, gyenge hajtást. Egy szikár, sziklás talajból tört elő, ott, ahol látszólag semmi sem élhet meg. Számtalanszor próbáltam elültetni máshol, gondoz...
Tovább olvasom →A Kétség Ezüst Ködfátyla
A kétség néha leereszkedik, mint egy ezüst ködfátyol, beborít mindent, ami addig világos és biztos volt. Nem ellenség ő, bár sokszor annak hisszük. A kétség nem sötétség, hanem inkább egyfajta szűr...
Tovább olvasom →A Türelem Kagylóhéjának Gyöngyházfénye
Ma a türelemről szeretnék írni, arról a csendes erőről, mely gyakran rejtve marad a rohanó világ zajában. Sokszor összetévesztjük a tehetetlenséggel, pedig a türelem aktív várakozás, belső munkálko...
Tovább olvasom →A Levegő Elefántcsont Szárnycsapásai
A tettvágy elefántcsont szárnycsapásai... milyen finom, mégis milyen erőteljes mozdulatok ezek! Észrevetted már, hogy a legtöbbször éppen akkor torpanunk meg, amikor a belső tüzünk a legerősebben l...
Tovább olvasom →A Kontroll Obszidián Trónusa
Ma reggel, ahogy a napfény megfestette a falakat, egy rég elfeledett érzés mászott elő a szívem mélyéről: a kontroll iránti megszállott vágy. Éreztem, ahogy az a régi, ismerős szorítás foglyul ejti...
Tovább olvasom →A Tudatlanság Ébenfa Labirintusa
Ma a tudatlanság ébenfa labirintusáról szeretnék írni. Nem a világ dolgairól való tudatlanságról, bár az is lehet fájdalmas. Hanem a saját magunkkal kapcsolatos tudatlanságról. Azt hisszük, ismerjü...
Tovább olvasom →A Hála Mézszínű Patakjai
A hála. Oly sokszor elhangzik, oly sokszor elfelejtődik. Néha egy üres köszönömbe sűrűsödik, egy rutinszerű gesztusba, melynek valódi mélységét nem engedjük a felszínre. Pedig a hála nem csupán egy...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Lágy Zöld Mohaszőnyege
A régi ösvényen jártam, ahol a tökéletesség sziklái tornyosultak felettem. Minden lépésem pontosságtól, hibátlan kivitelezéstől visszhangzott. Lélegzetem is szinte szabályozott volt, nehogy a vártn...
Tovább olvasom →A Szívószeretet Bronz Gyökerei
Egy ősöreg olajfa állt a dombtetőn, gyökerei mélyen a földbe kapaszkodva. Századok viharai tépázták, ágai görbék és csavarodottak voltak, kérge repedezett. Mégis, minden tavasszal újra virágzott, a...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Sárga Homokkígyói
Éreztem, ahogy a naplemente vörös lángjai megnyúlnak, sárgává fakulnak, ahogy a szívemben is valami hasonló történik. A tűzhely helyén már csak pislákoló parázs, a szenvedély helyén a kényelem sárg...
Tovább olvasom →