Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Bizalom Borostyán Hídjai
Oly sokszor érezzük, hogy a bizalom egy törékeny üvegből épült torony, mely bármely pillanatban porrá zúzódhat egyetlen helytelen lépéstől. Pedig a valódi bizalom nem ilyen. Nem törékeny, hanem rug...
Tovább olvasom →A Bátorság Türkiz Pillangósora
Néha úgy érezzük, a világ egy szürke, arctalan masszává olvad előttünk. A döntések súlya nyomaszt, a jövő pedig egy sűrű ködbe burkolózik. Ilyenkor a félelem könnyen megbéníthat minket, suttogva a ...
Tovább olvasom →Az Illúziók Opál Színjátéka
Az illúziók – a ragyogó, csábító opálok. Mindegyik szivárványt rejt, ígéretet, egy másik valóságot, ami talán vonzóbb, mint a mostani. Ó, milyen könnyű elveszni bennük! Mintha egy tükörlabirintusba...
Tovább olvasom →Az Én Vas Szürke Pajzsa
Oly sokáig hordtam. Észre sem vettem, hogy a részemmé vált. Azt hittem, védelek, pedig csak elzárt. Vas szürke pajzs volt, kovácsolt félelemből, megerősítve a múlt fájdalmaival. Minden egyes csalód...
Tovább olvasom →A Csend Kék Selyemlepkéi
Elcsendesedni. Milyen nehéz is néha. Mintha a világ zaja, a gondolatok örvénylése, a kényszeres cselekvés mind-mind azon munkálkodnának, hogy elnyomják a legbensőbb hangot. Pedig ott van. Mindig ot...
Tovább olvasom →A Szabad Akarat Borvörös Fája
Éreztem a súlyát. Nem a világét, hanem a saját döntéseimét. Mintha minden egyes elágazás, minden kimondott szó és elszalasztott pillanat egy-egy borvörös levélként hullana a vállamra. Egyre nehezeb...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ólom Madarai
Mindannyiunk lelkében ott rejtőznek a kételkedés ólom madarai. Nehéz szárnycsapásaikkal elhomályosítják a reményt, s a szívünkben fészkelve kétségeket költenek. Egy régi legenda szerint, ezek a mad...
Tovább olvasom →A Remény Korallzátonyainak Színei
A Remény… gyakran gondolunk rá úgy, mint egy távoli csillagra, valami elérhetetlenre, ami csak a legsötétebb éjszakában pislákol. Pedig a remény ott él bennünk, mélyen, egy virágzó korallzátonyként...
Tovább olvasom →A Félelem Lila Ködfoszlányai
A félelem – egy lila ködfoszlány, mely időnként beborítja a lélek tájait. Nem gonosz, nem ellenség, csupán egy jelzőfény, mely arra figyelmeztet, hogy valami változni készül, valami új érkezik. Egy...
Tovább olvasom →A Magány Aranyló Őszi Levelei
A magány… sokan sötét veremként tekintenek rá, elkerülendő árnyékként. Én azonban megtanultam másképp látni. Képzelj el egy őszi erdőt. A fák lassan, méltóságteljesen engedik el leveleiket. Minden ...
Tovább olvasom →