Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elengedés Holdfény Ezüst Csigái
Néha, mikor a Hold legteljesebb fényével fürdeti a világot, érzem, ahogy a ragaszkodás csápjai, mint láthatatlan, ezüst csigák, lassan körém tekerednek. Mindegyik csáp egy-egy elengedni nem tudott ...
Tovább olvasom →A Kétely Gyöngyház Szürke Köde
A kétely. Gyöngyház szürke köd, mely lassan kúszik be a lélek tájaira, beborítva a korábban oly tisztán látott utakat. Nem ellenség ő, inkább egyfajta vizsgáztató. Megkérdőjelezi a hitet, a döntése...
Tovább olvasom →A Változás Szelíd Szélcsengői
Éreztem, ahogy a régi, kényelmes, ám már kissé poros életem falai recsegni kezdenek. Mintha egy láthatatlan kéz finoman megrázta volna a szélcsengőmet – azt a belső hangszeremet, ami a változásokra...
Tovább olvasom →Az Önvaló Gyémánt Szikrázó Fénye
Néha, a zajos világban, a külvilág elvárásai között elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal. Mintha egy sűrű köd ereszkedne a lelkünkre, eltakarva a bennünk rejlő gyémántot, az igazi Önvalónkat. Ez a...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Borostyán Arany Fénye
Éreztem már a neheztelés sötét súlyát, a szívre rakódó, kőkemény rétegeket. Mint egy régi, elhagyatott várfal, amelynek repedéseibe a gyökerek beégették a fájdalmat. A megbocsátás pedig olyan, mint...
Tovább olvasom →A Lelkiismeret Gyöngyház Fénye
Néha úgy érzem, a világ zajában elvész valami. Valami finom, halk szavú igazság, ami ott rejtőzik a mélyben, a szívünk legbensőbb kamrájában. A lelkiismeret az, ez a gyöngyházfényű láng, ami sosem ...
Tovább olvasom →A Felszínesség Tarka Papírmaszkjai
Olyan könnyű elveszni a látszatban, a csillogásban, abban, ami a felszínen vonzó. Mintha egy hatalmas bálteremben táncolnánk, ahol mindenki tarka papírmaszkot visel. A maszkok gyönyörűek, kidolgozo...
Tovább olvasom →A Kiszolgáltatottság Opál Könnycseppjei
Éreztem már, ahogy az opálfényű könnycseppek lassan végigfolynak arcomon, miközben a kiszolgáltatottság szorító érzése elönti a lelkemet. Nem az a kétségbeesett, fájdalmas sírás volt ez, hanem egy ...
Tovább olvasom →A Félelem Lila Akác Függönye
A félelem – az az édesen illatozó, lila akácfüggöny, mely elzárja a kilátást a kertre. Pedig a kert ott van, virágzik, tele élettel, lehetőséggel. De a függöny olyan vastag, olyan csábítóan illatos...
Tovább olvasom →A Lelkesedés Napfény Szivárványhídja
Aki valaha elvesztette a lelkesedését, az tudja, milyen sivár tud lenni a világ. Mintha a színek kifakultak volna, a hangok tompábbak lettek volna, és minden, ami korábban örömet okozott, most csup...
Tovább olvasom →