Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elrejtett Erő Kinyíló Bimbója
Az élet folyójának sodrásában gyakran úgy érezzük, csak sodródunk, mint a levél, melyet elkap a szél. Pedig mindannyiunkban ott rejtőzik egy csendes, mégis hatalmas erő, egy belső fény, ami a legna...
Tovább olvasom →A Belénk Írt Látomások Könyve
Van úgy, hogy az ember élete egy nagy, nyitott könyv, melynek lapjaira a múlt sebei éppúgy felíródnak, mint a jövő sejtelmes ígéretei. De mi van azokkal a lapokkal, amiket még nem lapoztunk fel? Az...
Tovább olvasom →A Belénk Írt Sors Könyve
Ma reggel egy elfeledett könyvet találtam a padláson, poros és régi, mégis mintha most született volna. Ahogy ujjaim végigsiklottak a megsárgult lapokon, rájöttem, ez a könyv nem más, mint a saját ...
Tovább olvasom →A Belénk Szőtt Törékenység Erőssége
Léleknapló. Ma a törékenységről elmélkedtem. Arról a finom, áttetsző rétegről, ami minden sejtünket, minden gondolatunkat és érzésünket átszövi. Sokszor igyekszünk leplezni, erősnek mutatni magunka...
Tovább olvasom →Az Elengedés Édes Nehézsége
Életünk során sokszor kapaszkodunk dolgokba, mint a kisgyermek a szüleinek ujjába. Ragaszkodunk emlékekhez, melyek rég porrá omlottak, hiedelmekhez, melyek sosem voltak a miénk, és elképzelésekhez,...
Tovább olvasom →A Belénk Ültetett Csend Tüze
Léleknaplóm mai lapján a csendről elmélkedem. Nem arról a külső, zajtól mentes állapotról, amit annyian keresünk, hanem arról a belső, mély csendről, ami képes tüzet gyújtani a lelkünkben. Sokszor ...
Tovább olvasom →Az Elnémult Szavak Csillaghídja
Mélyen lélegezve ülök a teraszon, a tiszta, éjszakai égbolt alatt, ahol a csillagok milliárdjai apró lyukaknak tűnnek egy hatalmas, sötét takarón. Mindegyik egy-egy elhallgatott szó, egy kimondatla...
Tovább olvasom →A Gyökértelen Szeretet Hidaként
Mélyen lélegzem, és a levegőben érzem a kora őszi napfény utolsó simogatását, mely arcomon táncolva emlékeztet a múlandóság és a megújulás örök körforgására. Gondolataim elkalandoznak, visszatérnek...
Tovább olvasom →A Belénk Szőtt Idő Óarany Szála
Vajon észrevesszük-e néha, hogyan fut át a létezésünkön az idő, nem csupán mérhető másodpercekként, hanem mint egy láthatatlan, mégis tapintható óarany szál? Mintha mindannyian egy grandiózus szövő...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Ritmus Édes Visszhangja
Léleknapló. Van úgy, hogy elfeledkezünk. Nem arról, ami tegnap történt, vagy ami holnap vár, hanem arról a legősibb ritmusról, ami a létünk magjában lüktet. A kozmikus szívverésről, ami a csillagok...
Tovább olvasom →