Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Türelmetlenség Rozsdabarna Rácsai
A kertemben, ahol a rózsák a Nap szerető ölelésében bontják ki szirmaikat, találtam rá a türelmetlenség rozsdabarna rácsaira. Nem is kerestem, egyszerűen ott voltak, egy árnyék a hajnali fényben. E...
Tovább olvasom →A Változás Arany Fénymagjai
Olyan ez, mint amikor egy fa ledobja őszi leveleit. Megfosztva érzi magát az addigi díszétől, meztelenül áll a hideg szélben, mintha elveszítette volna önmagát. Pedig valójában nem veszített, hanem...
Tovább olvasom →A Bizonytalanság Selyem Pillangója
A bizonytalanság néha egy selyem pillangóként lebeg a lelkünk felett. Nem harap, nem szúr, egyszerűen csak ott van, finom szárnyaival lágyan érintve a gondolatainkat. Érzékeljük a jelenlétét, de ne...
Tovább olvasom →A Félelem Ónix Fekete Maszkja
A félelem, ez az örök kísérő, gyakran bújik álarc mögé. Nem mindig a mély, sötét erdőben leselkedik ránk, hanem sokkal alattomosabban, a mindennapi döntéseinkbe szivárogva. Ott van a sikertől való ...
Tovább olvasom →A Nostalgia Bíbor Alkonykapuja
A nosztalgia… olyan, mint egy bíbor alkonykapu, mely múltbéli tájakra nyílik. Nem feltétlenül a fájdalomé, bár gyakran keveredik hozzá annak keserű aromája. Inkább egyfajta édesbús emlékezés, egy v...
Tovább olvasom →A Csend Tengerkék Kagylóhéja
A világ zajában, a szavak pergőtüzében hajlamosak vagyunk elfelejteni a csend gyógyító erejét. Pedig a csend nem üresség. A csend tengerkék kagylóhéj, melybe, ha elég hosszan hallgatózunk, belemerü...
Tovább olvasom →A Magány Holdkő Fehér Szárnyai
A magány. Sokan űzik, kerülik, félnek tőle. Pedig a magány nem feltétlenül ellenség. Lehetőség. Egy holdkő fehér szárnyain szálló út a bensőnk legmélyére. Nem az elszigeteltség fullasztó érzéséről ...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Szürke Homálya
A megalkuvás… egy lágy eső, ami észrevétlenül áztatja át a lelkünket. Nem hirtelen zivatar, ami megtisztít és felráz, hanem egy csendes, szürke homály, ami elnyeli a színeinket. Emlékszem, egy régi...
Tovább olvasom →A Figyelem Lila Ametiszt Virágai
A figyelem... milyen könnyen elillan, mint a nyári szellő a virágoskertben. Pedig ott rejlik benne a kulcs, a jelen pillanat esszenciája, a kapcsolat önmagunkkal és a világgal. Gyakran úgy kapkodun...
Tovább olvasom →A Félreértés Opál Szivárványai
Néha, azt hiszem, vakon tapogatózunk egy ködös szobában. A szavak elhangzanak, de a jelentésük elcsúszik, mint az olaj a vízen. Látjuk a másikat, de a valóságot eltorzítja a saját félelmeink, vágya...
Tovább olvasom →