Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Várakozás Aranyhomokjának Suttogása
Mélyen lélegzem. A kora reggeli levegő még hordozza az éjszaka hidegét, de már érezni benne a hajnal ígéretét. Van valami különlegesen elemi a várakozásban, nem gondolod? Ez nem az a feszült, idege...
Tovább olvasom →Az Előítélet Jégpáncélja A Lélek Kútján
Ma reggel, miközben a konyhában álltam, és a gőzölgő teám illatát szívtam magamba, egy váratlan kép villant be. Egy befagyott tó képe. Nem az a fajta tó, ami télen, áttetsző jégpáncél alatt pihen, ...
Tovább olvasom →A Csend Rejtett Virága
Léleknapló bejegyzés Néha a legnagyobb ajándékok rejtve maradnak, nem a csillogóan fényes vitrinekben várnak ránk, hanem a csend, a magány poros, eldugott sarkában. Hányszor kergetjük ...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Emlékek Selyemútján
Léleknapló barátaim, ma egy olyan ösvényre hívlak benneteket, melyen ritkán járunk – az elfeledett emlékek selyemútjára. Nem a múlt fájdalmas vagy édes pillanatairól beszélek, hanem azokról a lenyo...
Tovább olvasom →A Veszteség Csendes Hídján Át
Ülök a verandán, a kora reggeli napfény éppen csak megérinti arcomat. Egy kismadár csipog a közeli fán, dallama valahol mélyen megérint. Vajon miért van az, hogy néha a legapróbb hangok, a legjelen...
Tovább olvasom →A Lélek Végtelen Fonala A Kétségek Hídján
Mélyen belül mindannyian ismerjük a kétség fanyar ízét. Ez az a homályos árnyék, ami olykor rávetül a legfényesebb elhatározásainkra is, és suttogó hangon kérdőjelezi meg az utunkat. Épp a minap ül...
Tovább olvasom →A Szív Csendes Születése a Káoszban
Mélyen lélegezve ülök itt a konyhámban, a kinti világ zaja mintha belélegezné a falakat. A hírek, a rohanás, a kötelezettségek súlya… mintha egy láthatatlan, fojtogató hálóba kerülnék. Ismerős ez a...
Tovább olvasom →A Szépség Néma Imája a Lélekben
Vajon észrevettük-e már, ahogy egy puszta pillantás is képes felrázni a lélek alvó mélységeit? Nem az a szépség, amit a szem lát, hanem az, amit a szív érez – egy béli ragyogás, mely áthatja a tere...
Tovább olvasom →A Lélek Végtelen Fonálán Ringatózó Árnyék
Mélyen lélegzem. A levegő hideg, mégis melenget valami ismeretlen tüzet a lelkemben. A nap lassan útjára indul az égbolton, és ahogy első sugarai átszelik az ablakomon, egy régi, mégis friss érzés ...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Éteri Fonalai
Ma reggel a konyhaablakon át beszűrődő napfény egy apró porszem útját világította meg, ahogy táncolt a levegőben. A láthatatlan szálakon mozgó, mégis érzékelhető jelenléte elgondolkodtatott. Mennyi...
Tovább olvasom →