Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Nostalgia Kék Selyemkendője
A nosztalgia... egy édes-keserű illat, ami felkavarja a múlt elporladt emlékeit. Mint egy kék selyemkendő, óvatosan terül el a szívünkön, lágyan simogatva azokat a helyeket, ahol egykor a boldogság...
Tovább olvasom →A Szeretet Mélytengeri Gyöngyei
A felszínen könnyű szeretni. Szeretni a ragyogást, a szépséget, a jót, ami visszatükröződik rólunk. De mi történik, amikor lemerülünk a mélybe, ahol a sötétség uralkodik, ahol a hibáink, a félelmei...
Tovább olvasom →A Bátorság Gyöngyházfényű Hajnala
Hajnalodik. Nem a Nap fizikai felkelése, hanem valami mélyebb ébredés zajlik bennem. Régen rettegtem a változástól, úgy kapaszkodtam a megszokottba, mintha az lenne az életem egyetlen mentőöve. A k...
Tovább olvasom →A Túlzás Tarka Papagáj Tollai
Ma a túlzás csapdájáról szeretnék szólni, arról a színes, káprázatos csapdáról, mely oly könnyen elragadja a figyelmünket. Képzelj el egy papagájt, tollai vakítóan tarka, hangja éles, szavai ígéret...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ólomkristály Kelyhe
Oly sokszor kínálják nekünk ezt a kelyhet, az Ólomkristály Kelyhet, csordultig töltve a Kételkedés sötét vizével. Ismerős az íze, egy furcsa fémes bizsergés, ami végigfut a gerincünkön, amikor egy ...
Tovább olvasom →A Félelem Alattomos Homokvár Tornyai
A tengerparton sétáltam, a lábam alatt puha homok, felettem pedig a végtelen égbolt. Észrevettem egy kislányt, aki elmélyülten épített egy homokvárat. Apró kezei serényen dolgoztak, tornyokat emelt...
Tovább olvasom →A Hiány Rubin Vörös Váza
Az élet olykor egy gyönyörű rubin vázához hasonlít, melyet gondosan csiszoltak és formáltak. Fényesen ragyog, vonzza a tekintetet, és mindenki csodálja a tökéletességét. Aztán, egy nap, hirtelen, e...
Tovább olvasom →Az Önbizalom Aranyló Napfonata
A tükörbe nézek, és egy idegen arcot látok. Nem, nem külsőleg, hanem belülről. Mintha egy árnyék vetülne a tekintetemre, mintha a mosolyom mögött ott lappangana valami félelem. Érzem, hogy az önbiz...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Borostyán Pillanatai
A megbocsátás… olykor egy megkövült erdő illatát hordozza magában. Azt a régmúltat, ami már nem fáj, de ott van, mélyen beágyazva a lelkünk rétegeibe, mint egy borostyánba zárt rovar. Évekkel ezelő...
Tovább olvasom →Az ítélkezés smaragdzöld börtöne
A múlt héten egy öregemberrel találkoztam a parkban, aki a galambokat etette. Furcsa, gyűrött arcú ember volt, a szeme mélyén mégis ott rejtőzött valami mély szomorúság. Miközben néztem, ahogy szór...
Tovább olvasom →