Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Meg nem Gyógyított Sebek Éneke
Léleknaplóm mai lapjain egy olyan érzés tárul fel, mely sokunk életét átszövi, mégis ritkán merülünk el mélységében: a megbántottság. Nem az azonnali, éles fájdalomra gondolok, mely egy szúrós szó ...
Tovább olvasom →A Visszhangtalan Csend Érintése
Ma reggel, miközben a kávém gőze lassan felszállt az ég felé, elmerültem abban a mélységes csendben, ami néha elborítja a lelkemet. Nem az a csend volt, ami a zajok hiányából fakad, hanem az a bels...
Tovább olvasom →A Meg nem Írt Sors Könyvének Égése
Vajon hány alkalommal érezted már, hogy valami elkerülhetetlenül a sorsodba van írva, mégis tétlenül, vagy épp ellenkezőleg, túlzottan is akaratosan próbáltál szembemenni vele? Mintha a Lélek-könyv...
Tovább olvasom →Az El nem Mondott Szavak Csillagpora
Sokszor hisszük, hogy a csend a béke szinonimája, a szavak hiánya pedig a nyugalom biztosítéka. Pedig hányszor rejt el a szív mélyén édes-keserű titkokat, ki nem mondott érzéseket, elhallgatott vág...
Tovább olvasom →Az El nem Hordott Viseletek Súlya
Vannak pillanatok, amikor a lelkünk egy csendes, poros gardróbszekrényre hasonlít. Benne lógnak a rég elfeledett, soha fel nem próbált ruhák: a be nem teljesített álmok selymes palástjai, a kimonda...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Emlékek Selymes Porfelhője
Van, amikor az ember ül egy csendes este, és a múlt szellője cirógatja az arcát. Nem harsány emlékek ezek, nem a nagy fordulatok, hanem a finom, alig észrevehető pillanatok. Egy-egy illatfoszlány, ...
Tovább olvasom →A Töredék Fénye az Örökkévalóságban
Mélyen lélegezz. Érezd, ahogy a levegő megtölti a tüdődet, majd lassan kiáramlik. Ez a pillanat a te menedéked, a belső csend szentélye, ahol a lélek suttogásai tisztán hallhatóvá válnak. Ma egy ol...
Tovább olvasom →A Hosszú Árnyék Tánca a Fényben
Lélekutamon járva gyakran észreveszem, hogy a legnagyobb felismerések nem a ragyogó, napsütötte dombokon várnak, hanem épp a legsötétebb völgyek mélyén, ahol a fény csak elvétve töri meg az árnyék ...
Tovább olvasom →A Veszteség Édes Égése a Kőben
Léleknapló bejegyzés Volt idő, amikor a veszteség maga volt a halál. Minden elszakított szál, minden búcsúzó kézfogás egy-egy szilánk volt, ami a szívbe fúródott, dermedt jéggé változt...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Erő Titkos Hajnala
Mélyen lélegzem. Érzem, ahogy a hajnal első fuvallata megérinti a bőröm, mintha a világ egy titkos suttogással ébredne, mely kizárólag nekem szól. Emlékszem egy régi, elfeledett történetre, mely ne...
Tovább olvasom →