Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Hosszú Árnyék Varázslata
Mélyen lélegzem, és a kora őszi napfény simogatja arcomat. A levegőben már érezni a változás illatát, azt a finom, melankolikus suttogást, ami az elmúlást hirdeti. Ma egy olyan érzésről elmélkedem,...
Tovább olvasom →A Fagyott Idő Olvadó Titka
Van, hogy az élet megáll, mintha láthatatlan fagy ütné meg a pillanatot. A levegő hideg, és minden mozdulatlanná dermed körülöttünk. Ez a fagyott idő, amikor a szív mintha elfelejtené a ritmusát, é...
Tovább olvasom →Az Elfelejtett Lélek Csillagszemű Kérdése
Van úgy, hogy az élet zajában, a mindennapok sürgető ritmusában elfeledkezünk arról a legfontosabb kérdésről, ami valaha bennünk ébredt. Arról a halk, ám átható suttogásról, ami még gyermekként, a ...
Tovább olvasom →A Repedésekben Táncoló Élet
Ma reggel, miközben a kávém gőze felszállt az ég felé, a tekintetem egy apró repedésen állapodott meg a teraszom kövén. Nem egy látványos törés volt, csak egy hajszálvékony vonal, ami szinte észrev...
Tovább olvasom →Az Elrejtett Kút Csillagszikrái
Vajon hány alkalommal hisszük, hogy már elértünk valaminek a határára? Hogy a forrás kiapadt, a kút üres, és többé nincs honnan meríteni erőt, szeretetet, vagy épp inspirációt. Azt hisszük, a külső...
Tovább olvasom →A Meg nem Éltek Csendes Tánca
Léleknaplómban ma a múlton elgondolkodva a megbánás és az el nem élt pillanatok súlya jár a fejemben. Nem a drámai hibákra gondolok, hanem azokra az apró, alig észrevehető elpazarolt lehetőségekre,...
Tovább olvasom →A Fekete Lyuk Láthatatlan Ölelése
Létezik bennünk egy tér, amit gyakran igyekszünk befedni, elhallgattatni, esetleg túltölteni fénnyel. Ez az üresség, a hiány mélysége. Nem az a fajta űr, ami tátongó sebként fáj, hanem az, amelyik ...
Tovább olvasom →A Hallgatag Fény Belső Ölelője
Léleknaplóm mai bejegyzése egy érzésről szól, ami sokszor elkerüli a figyelmünket, mégis mélységesen formálja létezésünket: a befelé fordulásról, a csendes önvizsgálatról. Nem a világ zajától való ...
Tovább olvasom →A Kimondott Szó Kőszikla Terhe
Léleknaplómat lapozva, ma a kimondott szó súlyáról elmélkedem. Van-e annál nagyobb teher, mint egy elhamarkodottan, indulatból vagy éppen felelőtlenül elengedett mondat, mely utat talál a hallgató ...
Tovább olvasom →A Felhőkbe Írt Ígéret
Ma reggel, a felkelő nap első sugarain át, egy pillanatra megálltam, és csak bámultam az égboltot. A gomolygó felhők, ahogy szétfoszlottak a kékségben, mintha ezer és ezer történetet meséltek volna...
Tovább olvasom →