Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kételkedés Jégvirágos Ablaka
Emlékszem, gyermekként mennyire szerettem a téli reggeleket. Kint zúzmarás hideg, bent a kályha melege, és az ablaküvegen ott virágzott a tél tündéri kertje. Jégvirágok, sosem láttam két egyformát....
Tovább olvasom →A Türelmetlenség Homokszínű Sivatagja
Türelmetlenség. A perzselő szél, mely kiszárítja a lélek oázisát. A homokszínű sivatag, ahol minden lépés kín, minden várakozás örökkévalóság. Ó, mennyire ismerős ez a táj! Éreztem már én is a forr...
Tovább olvasom →A Türelem Aranyló Méhkasa
Ma a türelem mézédes illata lengi be a lelkem kertjét. Nem a sietség vad rohanása, nem a holnapért való aggódás, csak a jelen virágainak gyönyörűsége. Olyan ez, mint a méh szorgos munkája, ahogy vi...
Tovább olvasom →A Bizonytalanság Ködbe Vesző Tornya
A bizonytalanság ködbe vesző tornya magasodik előttünk, minden lépés egy-egy kérdőjel. Vajon jó úton járunk? Vajon elég erősek vagyunk? A köd sűrű, a látás beszűkül, csak a közvetlen környezetünk s...
Tovább olvasom →Az Elvárások Ólomkristály Börtöne
Egy elhagyatott kertben álltam, a Nap épp a horizont alá bukott, s bíbor fénybe vonta a hervadó rózsákat. Éreztem, ahogy a lelkem szorítja valami. Egy súlyos, átlátszó ketrec, amit én magam épített...
Tovább olvasom →Az Önbecsülés Aranyló Nektárja
A kertemben jártam, a reggeli napfényben fürödve. A méhek szorgalmasan zümmögtek a virágok körül, de én nem tudtam örülni a látványnak. Valami nyomta a lelkem. Éreztem, hogy a bennem lakozó gyermek...
Tovább olvasom →A Bizalom Gyöngyház Színű Szirmai
Az utakon járok, melyeket a sors festett elém, és néha megbotlok. Nem a kövekben, nem a gödrökben, hanem a bizalom hiányában. Mintha egy láthatatlan háló feszülne ki előttem, mely azt súgja, ne bíz...
Tovább olvasom →A Félelem Szürke Selyemlepke Szárnya
Mindannyian ismerjük a félelmet. Ott lapul a szívünk mélyén, néha csak egy finom remegés, máskor orkánként zúdul ránk. Évekig tartottam fogva egy régi félelmet, mégpedig a változástól való rettegés...
Tovább olvasom →A Harag Jáspis Vörös Lángjai
A harag... mily gyakran érezzük úgy, hogy valami rajtunk kívül álló erő kerített hatalmába, lángba borítva a lelkünket. Jáspis vörös lángok ezek, melyek eleinte védelmező pajzsnak tűnnek, ám hamar ...
Tovább olvasom →A Védekezés Torzító Tükre
Oly sokszor építünk magunk köré falakat. Hol félelemből, hol megszokásból, hol pedig abban a hiszemben, hogy megvédjük magunkat a világ árnyaitól. Ezek a falak, melyek néha olyan magasra nőnek, min...
Tovább olvasom →