Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Bizalom Aranyfonál Hálója
Olykor, mint egy pók, a bizalom szövi hálóját a szívünk körül. Finom, mégis erős szálak, melyek összekötnek minket a világgal, az emberekkel, önmagunkkal. De mi történik, ha egy hirtelen mozdulat, ...
Tovább olvasom →A Véletlen Kék Pillangószárnya
Oly sokszor keressük a nagy, hangzatos jeleket, a karmikus leckéket betűkkel kivésve a homlokunkra. Figyeljük a bolygók táncát, a számok üzenetét, a guruk szavait, abban reménykedve, hogy valahonna...
Tovább olvasom →Az Illúziók Gyöngyház Palástja
Oly sokszor keressük a bizonyosságot, a kézzel fogható igazságot a világban. Kapaszkodunk a látszólag szilárd pontokba, a címkékbe, a definíciókba, mert félünk a bizonytalanság tengerében elveszni....
Tovább olvasom →A Hiány Turmalin Szilánkjai
A hiány. Néha úgy érzem, mintha egy hatalmas, fekete turmalinból lennének a szilánkjai, élesek és hűvösek, belefúródva a lelkembe. Nem a dolgok hiánya ez, nem a tárgyaké, hanem valami mélyebb, vala...
Tovább olvasom →A Félelem Opál Szilánkjai
A félelem... sokszínű, mint egy opál, de éppoly törékeny is. Nem egy sötét monolit, hanem szilánkok gyűjteménye, mindegyik egy-egy apróbb, valós vagy vélt veszélyt tükrözve. Évekig cipeltem egy ily...
Tovább olvasom →A Csend Jáde Templomai
Oly sokszor keressük a választ zajban, rohanásban, mások véleményében. Pedig a lélek igazságai a csendben születnek. Képzeld el a jáde templomokat, melyek a hegyek tetején, messze a város zajától á...
Tovább olvasom →A Harag Kénköves Füstje
A harag... oly sokáig tévesztettem össze az erővel. Azt hittem, ha dühtől remeg a hangom, ha tűz égeti a szemeimet, akkor legyőzhetek bármit, ami az utamba áll. Aztán rájöttem, hogy a harag nem erő...
Tovább olvasom →A Felelősség Karneol Lángjai
A felelősség néha olyan tehernek tűnik, mely súlyos kövekkel van megrakva. Cipeljük magunkkal a múlt emlékeit, a jelen elvárásait és a jövő félelmeit, miközben érezzük, hogy a gerincünk roskadozik ...
Tovább olvasom →A Döntés Tigrisszem Aranya
A kereszteződések néha úgy tornyosulnak elénk, mint a csillagok az éjszakai égbolton – végtelennek tűnnek, és mindegyik egy lehetséges útirány. De melyik az, amelyik a szívünkbe vezet? Melyik az, a...
Tovább olvasom →A Türelem Borostyán Fénycseppjei
A türelem néha olyan távolinak tűnik, mint egy elfeledett dallam. Pedig ott rejtőzik bennünk, mélyen a lélek kertjében, csak néha a türelmetlenség vadszőlője elfojtja. Én is elvesztem néha a rohaná...
Tovább olvasom →