Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Felelősség Ezüst Szárnycsapásai
A hajnali ködben botorkáltam, lábaim nehezen emelkedtek a nedves földről. Egy öreg torony magasodott előttem, csúcsán ezüstösen csillogott a kelő nap. Tudtam, ide kell feljutnom, de a lépcsőfokok m...
Tovább olvasom →A Szívószeretet Napfény Szálai
A kitartás nem a beton szilárdsága, hanem a borostyán életrevalósága. Észrevettem, ahogy kúszik a régi kőfalakon, lágyan, szelíden, mégis rendületlenül. Keresi a fényt, kapaszkodik a repedésekbe, d...
Tovább olvasom →A Felszínesség Gyöngyház Maszkjai
Sétáltam a Lélek tükörtermében, ahol minden arc a saját lelkem egy-egy tükröződése volt. De valami furcsa volt ma. A tükrök homályosak voltak, szinte mindegyiken egy gyöngyház színű maszk rejtette ...
Tovább olvasom →A Harag Bíbor Viharfelhői
Ma a harag bíbor viharfelhőit fürkésszük. Nem a pusztító erejét, hanem a mögötte rejlő tanítást. Mert a harag, ha uralni tudjuk, nem lángba borítja a lelkünket, hanem megvilágítja a határait....
Tovább olvasom →Az Elengedés Gyémánt Könnycseppjei
Sokáig kapaszkodtam, görcsösen szorítottam. Azt hittem, ha elengedem, elveszítem. Elveszítem a kontrollt, az irányítást, a biztonságot. Pedig a valóság az, hogy éppen a görcsös ragaszkodás fojtott ...
Tovább olvasom →A Türelem Gyöngyház Pillangószárnya
A türelem néha olyan, mint egy selyemgubóba zárt pillangó. Érezzük a szárnyak rezdülését, a bennünk szunnyadó potenciált, de a kikeléshez idő kell. Túl korán, erővel kinyitni a gubót – azzal tönkre...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Gyöngyház Színjátszása
A megbocsátás... gyakran egy olyan távoli csillagképnek tűnik, melynek fénye évezredek óta utazik hozzánk, mégis, amikor végre megpillantjuk, csak egy halvány, alig észrevehető pont az éjszakai égb...
Tovább olvasom →Az Illúziók Opál Színjátéka
Az illúziók opál színekben játszanak, csábítóan ragyogva, elrejtve a valóság rideg szikláit. Könnyű elveszni ebben a káprázatban, hinni a hamis képeknek, melyeket a tudatunk fest. Látom magam előtt...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Hamvas Szürke Pókhálója
Évekig éltem egy hamis látszatban. Azt hittem, a béke ára a csend, a harmónia záloga a mosoly, még akkor is, ha belül fortyogtam. Megalkudtam az álmaimmal, a vágyaimmal, sőt, a saját igazságommal i...
Tovább olvasom →A Csend Rubin Vörös Fénye
Olyan sokáig kerestem a válaszokat a nagy kérdésekre, külső zajban, mások véleményében, elvárásaiban. Mintha egy hatalmas, zsibongó bazárban próbálnék eligazodni, ahol mindenki a saját igazát kiabá...
Tovább olvasom →