Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Hála Halvány Aranypora
Réges-régen, a csillagok táncának kezdetén, létezett egy apró bolygó, ahol az emberek elfelejtették a hála érzését. Nem arról volt szó, hogy gonoszak lettek volna, egyszerűen csak annyira belemerül...
Tovább olvasom →A Kételkedés Mézeskalács Háza
Ahogy a nap lenyugodott, egyre mélyebbre merültem a gondolataim sűrűjébe. Mintha egy sötét erdőbe tévedtem volna, ahol minden fa árnyékot vet, és minden hang kételyt szül. Kételkedtem a döntéseimbe...
Tovább olvasom →A Belátás Tihanyi Visszhangjai
A Balaton felett, a Tihanyi Bencés Apátság ősi falai között sétáltam. A szél a hajamat cibálta, a lelkem pedig egy régi, elhallgatott konfliktus emlékeit. Egy barátság, melyet a büszkeség és a félr...
Tovább olvasom →A Vágyakozás Éjfélkék Selyme
A vágyakozás… sokszor sötétkék selyemként telepszik ránk, beborítva a szívünket. Nem fájdalom, nem szomorúság, de valami halk, kitartó hiányérzet. Éjszaka van, a csillagok néma tanúk. Egy öreg tölg...
Tovább olvasom →Az Önbizalom Borostyán Napfénye
Régen azt hittem, az önbizalom egy hatalmas, bevehetetlen vár, amit csak a kiválasztottak képesek felépíteni maguk körül. Én meg ott álltam a tövében, apró kavicsokkal a zsebemben, és reménytelenül...
Tovább olvasom →A Kontroll Szívtelen Ólomkertje
Azt hittem, ha mindent tökéletesen megtervezek, ha minden egyes lépést előre látok, akkor biztonságban lehetek. Létrehoztam egy ólomkertet a szívem körül, ahol minden virág pontosan ott nyílt, ahol...
Tovább olvasom →A Versengés Ólom Madárketrece
A versengés – egy suttogó démon, aki befurakodik a szívünkbe, és ott lassan, de biztosan, ketrecet épít. Észrevétlenül fonja körénk az ólomdrótokat, meggyőzvén arról, hogy csak akkor vagyunk értéke...
Tovább olvasom →A Hiány Fakó Holdudvara
A hiány... Olyan, mint a fakó holdudvar a sötét éjszakán. Körülveszi a lélek teljességének érzését, de sosem engedi, hogy igazán ragyogjon. Nem a tárgyak, nem a személyek hiánya ez, hanem a belső k...
Tovább olvasom →A Félelem Mentaillatú Kertje
Ma a félelem szelíd, mentaillatú kertjében jártam. Nem a sötét, fullasztó rengetegben, ahová oly sokszor tévedek, ahol a szorongás indái fojtogatnak, hanem egy apró, gondozott zugban. Egy helyen, a...
Tovább olvasom →Az Egység Selyemfényű Szirmok
A hiány, az a soha be nem töltődő űr bennünk, gyakran egy torz tükör, melyben a valóság töredékei visszacsillannak. Azt hisszük, valamiből, valakiből kevesebb jutott nekünk, pedig a hiány nem más, ...
Tovább olvasom →