Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Szív Kardvirágának Tövisei
A megfelelés vágya néha olyan, mint egy gyönyörű kardvirág. Magasra tör, büszkén viseli színpompás szirmait, de a tövénél éles tövisek rejtőznek. Ezek a tövisek a félelmeink, a szorongásaink, a két...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Gyémánt Könnycseppje
Hajlamosak vagyunk a megbocsátást ajándéknak tekinteni, amit másoknak adunk. Pedig valójában a legfényesebb gyémánt, amit a saját szívünk mélyén találunk, és amellyel a saját sebeinket gyógyíthatju...
Tovább olvasom →A Türelem Borostyánszínű Nektárja
Oly sokszor elfelejtjük, hogy a léleknek időre van szüksége. Időre, hogy kibontakozzon, mint a legszebb virág a tavaszi napsütésben. Siettetjük a folyamatot, kapkodunk, elvárjuk, hogy azonnal megér...
Tovább olvasom →Az Önbeteljesítő Jóslat Sárkánykönnyei
Suttogják, hogy minden szó teremtő erővel bír, különösen azok, melyeket magunknak mondunk. Én ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg, nem is egyszer. Emlékszem egy időszakra, amikor meg voltam győződ...
Tovább olvasom →A Bizalom Pillangó Szárnyának Érintése
Annyira sokszor építünk falakat magunk köré. Védőbástyákat, melyek elszigetelnek a külvilágtól, de egyben foglyul is ejtenek saját félelmeink között. A bizalom, az a tünékeny, színpompás pillangó, ...
Tovább olvasom →A Vágy Opál Szivárványhídja
A vágy, az a rejtélyes opál, melynek mélyén ott vibrál a lehetséges jövő szivárványa. Nem a birtoklás égető tüzéről beszélek, hanem arról a szívből fakadó sóvárgásról, ami a lélek iránytűje. Ismere...
Tovább olvasom →Az Elvárás Ólom Súlya
Az elvárás néha úgy telepszik ránk, mint egy nehéz, ólomszínű köpeny. Alig bírunk lélegezni alatta, hát még szárnyalni. Én is éreztem ezt a súlyt a napokban. Úgy éreztem, mindenki – a családom, a b...
Tovább olvasom →A Hit Ametiszt Szívverése
Az ember néha elveszik a világ zajában, elfelejti, hogy létezik egy csendes, biztos pont belül, ahol a hit lakozik. Nem a vak bizalom, hanem a mély, gyökerekkel rendelkező meggyőződés, hogy minden ...
Tovább olvasom →A Jelen Idő Fehér Lótusza
Tegnap egy öregasszonyt láttam a piacon. Apró termetű volt, ráncos arccal és mély, szomorú szemekkel. Egyetlen szál hervadó napraforgót szorongatott a kezében. Megálltam előtte, és megkérdeztem, mi...
Tovább olvasom →A Csend Rubin Vörös Fénye
A zaj... hányszor el akartam menekülni tőle. A világ zaja, a gondolatok zaja, a félelmek zaja. Évekig kerestem a megoldást, hogy hogyan tudom elnémítani ezt a kakofóniát, hogyan tudok kitörni ebből...
Tovább olvasom →