Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Ragaszkodás Gránit Börtöne
A ragaszkodás néha olyan, mint egy ősi, gránitból épült börtön. A falai ridegek, kemények, áthatolhatatlanok. Évtizedek, sőt, akár életek során építjük, tégláról téglára, mindegyik egy emlék, egy f...
Tovább olvasom →A Bátorság Lazúrkő Lépcsője
Valahol a lelkem legmélyén, ahol a csend vastagabb, mint a legősibb erdő mohája, ott rejtőzött a félelem árnyéka. Nem a sötétségtől való félelem volt ez, hanem a ragyogástól, a lehetőségtől, attól,...
Tovább olvasom →Az Irigység Jáspis Suttogásai
Az irigység nem a birtoklás vágya, hanem a másikban látott fény elhalványításának sötét kísértése. Mintha egy apró, jáspis színű kő lenne a szívünk mélyén, ami időről időre felbukkan, és suttogó ha...
Tovább olvasom →A Felelősség Karmazsin Korallzátonya
Létezik egy korallzátony a lelkünk mélyén, karmazsinvörös és rejtélyes. A Felelősség zátonya ez, melynek formái bonyolultabbak és szövevényesebbek, mint bármely földi képződmény. Sokszor elkerüljük...
Tovább olvasom →Az Önvád Obszidián Barlangjai
Az önvád néha olyan, mint egy mély barlangrendszer. Belépünk, és a sötétség azonnal elborít. A visszhangzó szavak – nem vagy elég jó, sosem leszel – egyre mélyebbre visznek, egyre távolabb a napfén...
Tovább olvasom →A Perfekcionizmus Tükör Palotája
Évekig éltem egy tükörpalotában, melynek falait a perfekcionizmus jeges lehelete fújta tökélyre. Minden egyes csempéje azt visszhangozta: "Nem vagy elég jó! Légy jobb! Légy tökéletes!" Őr...
Tovább olvasom →Az Álmodozás Ambrózia Méhkasa
Az álmodozás, olykor könnyed szárnycsapás, máskor pedig mély, labirintusszerű járatokba vezető ösvény. Nemrég egy különös álom látogatott meg. Egy sűrű, nektárral teli méhkasban találtam magam, aho...
Tovább olvasom →A Bizalom Aranyfonál Hídja
A bizalom… törékeny híd, aranyfonálból szőtt ív a kétely szurdokai felett. Észrevétlen kezdődik, egy parányi szikra, egy mosoly, egy őszinte szó. Aztán szövődik, lassan, türelmesen, mint egy pók há...
Tovább olvasom →A Remény Opál Szivárványai
A remény… gyakran elfeledett útitársunk, pedig ő az, aki a legsötétebb alagutakban is felsejlik, mint egy távoli fény. Amikor a szívünk már-már feladná a küzdelmet, ő suttogja halkan: "Ne add ...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Sárkányfog Gyökerei
Éreztem, ahogy a napfény a tarkómra süt, de a lelkem mélyén mégis árnyék honolt. A kertben ültem, a rózsák illata betöltötte a levegőt, mégis valami fojtogatott. Egy régi megalkuvás kísértett. Egy ...
Tovább olvasom →