Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Hiány Ametiszt Üressége
A hiány. Olyan űr, mely nem a semmiből születik, hanem valami egykori teljesség emléke táplálja. Egy elhagyott fészek, egy kihűlt kéz szorítása, egy elhallgatott szó utózengése. Mindannyian hordozz...
Tovább olvasom →A Bátorság Aranypír Tengere
A bátorság… sokszor a hősök kardcsapásaiban keressük, a lángoló sárkányok legyőzésében, a világot megváltó tettekben. Pedig néha a bátorság nem más, mint egy apró, aranyszínű csónak, mely a félelme...
Tovább olvasom →Az Áldozat Jáspis Szelencéje
Az áldozat. Milyen nehéz kimondani ezt a szót, annyi fájdalmat és önfeladást hordoz. Nem a rituális, külsőséges áldozatokra gondolok, hanem azokra a csendes, bensőséges gesztusokra, amikor lemondun...
Tovább olvasom →A Ragaszkodás Pergament Tekercsei
A ragaszkodás... olyan, mint egy régi pergament tekercs, amit görcsösen szorongatunk a kezünkben. Rajta a múlt emlékei, az elvárások árnyai, a félelem tintával írt sorai. Azt hisszük, ez a tekercs ...
Tovább olvasom →A Sors Ködbevesző Iránytűje
Érzem, ahogy a vállamra nehezedik a kérdés: "Merre tovább?". Nem a napi teendők útkereszteződése ez, nem a szokásos döntések halmaza. Ez a sorsom útja, a létezésem célja körüli homály. Mi...
Tovább olvasom →A Türelem Jáde Suttogása
A kertemben ültem, egy régi szilvafa alatt, a levelek között átszűrődő napfény jáde színekben táncolt a földön. Régóta vártam erre a pillanatra, hogy a mag, amit ültettem, végre kibújjon a földből....
Tovább olvasom →Az Intuíció Holdkő Alagútjai
Sosem hittem magamról, hogy különösebben intuitív lennék. Mindig a logika, a tények, a bizonyítható dolgok világa vonzott. A megérzések? Ugyan már, gondoltam, csupán véletlenek, vagy az agy alvó zu...
Tovább olvasom →Az Egység Rubin Szívverése
Hajnalodik. A Nap, mint egy óriási rubin, lassan emelkedik a horizont fölé, sugaraival átjárva a fáradt világot. Érzem, ahogy a fény behatol a bőröm alá, egészen a szívem mélyére, ahol a szívverése...
Tovább olvasom →A Harag Vasrozsdás Kapui
A harag. Oly sokszor démonizált, elfojtott, pedig néha épp a vasrozsdás kapuk mögött rejtőzik az igazság szikrája. Nem a vak düh tombolásáról beszélek, hanem arról a mélyen fortyogó, csendes haragr...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Korallzátonyainak Élénksége
A megbocsátás...olykor egy távoli, trópusi tájnak tűnik, ahol sosem jártam. Ahol a színes halak – a feloldozás apró örömei – szabadon úszkálnak a korallzátonyok között, én pedig csak a partról néze...
Tovább olvasom →