Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elengedés Gyöngyház Könnyei
Hajnalpírban ébredek, a Vénusz ragyog az égen, hívogatva a szívemet egy új napra. De a szívem mélyén még ott rejtőzik valami, valami, amit nem tudok elengedni. Egy régi sérelem, egy kimondatlan szó...
Tovább olvasom →A Megértés Teakfa Hídjai
Néha úgy érzem, a világ egy hatalmas folyó, melynek két partján állunk. Az egyik part a saját kis világunk, a mi igazunk, a mi fájdalmunk. A másik part pedig a "másik" emberé, a "más...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ólom Virágai
Mindannyiunkban ott rejtőzik a Kételkedés magja. Egy apró, szinte láthatatlan pont a szív legmélyén, ami képes elburjánzani, mint egy mérgező növény, elfojtva a reményt és az örömöt. Észrevétlenül ...
Tovább olvasom →Az Önámítás Aranyozott Ketrece
Tudjátok, az önámítás néha olyan, mint egy gyönyörű, aranyozott ketrec. Fényes, csillogó, vonzó. Belülről pedig puhán bélelt, kényelmes. Ott ülünk benne, madárként, és azt hisszük, szabadok vagyunk...
Tovább olvasom →A Bánat Krizalit Sötétsége
A bánat nem feltétlenül ellenség. Gyakran úgy tekintünk rá, mint valami sötét, ragadós masszára, ami lehúz minket, megbénít és elveszi az örömünket. Pedig a bánat lehet a krizalit is, az a védett, ...
Tovább olvasom →A Vonzalom Bronz Madarai
Néha, a lélek egy eldugott zugában fészket vernek a bronzszínű madarak. Ezek a madarak a Vonzalom szárnyas lényei. Nem a felszínes, mindennapi vonzalomról beszélek, ami a szép ruhák vagy a sikeres ...
Tovább olvasom →A Tudatlanság Mélytengeri Sötétsége
A tudatlanság nem csupán információhiány. Sokkal inkább egy mélytengeri sötétség, ahol a lélek vakon tapogatózik, és minden ismeretlen formát szörnyetegnek vél. Egy ilyen sötét óceán mélyén vergődt...
Tovább olvasom →A Szeretet Bíbor Koronája
Volt egyszer egy öreg remete, aki egy hegytetőn élt, messze a világ zajától. Egész életét a tudásnak szentelte, olvasott, elmélkedett, és kereste a választ az élet nagy kérdéseire. Egy nap, egy fia...
Tovább olvasom →A Változás Opálfényű Szimfóniája
Néha úgy érzem, mintha egy hatalmas, kozmikus karmester állna felettem, kezében egy opálfényű pálcával. És az életem nem más, mint egy soha véget nem érő szimfónia, melyben a változás a legfontosab...
Tovább olvasom →A Düh Kobaltkék Viharfelhői
A düh. Milyen könnyen ítéljük el, milyen gyorsan bélyegezzük meg sötétnek, pusztítónak. Pedig a düh is hordoz üzenetet, kobaltkék viharfelhőként gyülekezik bennünk, mielőtt leszakadna az ég. Néha e...
Tovább olvasom →