Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Önbírálat Gránátvörös Tüzének Hamvai
A tükör előtt álltam, és a vonásaimat vizsgáltam. Nem a külsőmet, hanem azt a mélyebb ráncot, amit az önbírálat vasalt a lelkemre. Minden egyes apró tökéletlenség felnagyítva tükröződött vissza, eg...
Tovább olvasom →Az Elengedés Gyöngyház Könnyei
Tudjátok, a lélek néha olyan, mint egy öreg tengerész, aki kincsekkel megrakott hajóval tér vissza a hosszú útról. De a kincsek között vannak nem csak gyémántok és arany, hanem apró kavicsok, fonny...
Tovább olvasom →Az Illúziók Aquamarin Palotája
Az illúzió csodás, csillogó palota. Aquamarin falai a víz tükörképét vetítik, mindenki azt látja benne, amire vágyik. Volt idő, mikor én is itt éltem. Hittem a palota álmában, a tökéletes képmásban...
Tovább olvasom →A Kontroll Kvarcóra Illúziója
Oly sokszor hisszük, kezünkben tartjuk az időt, a sorsot, az élet folyását. Mintha egy finoman kidolgozott, kvarcórával mérnénk a pillanatokat, pontosan kiszámítva a holnapokat. Pedig a valóságban ...
Tovább olvasom →A Türelem Holdkő Kapuja
Oly sokszor siettetjük a virágzást. Akarjuk, hogy a bimbó azonnal pompázzon, elfeledkezve arról, hogy a gyökereknek is idő kell a mélyben, hogy táplálják a felszínen kibontakozó csodát. Én magam is...
Tovább olvasom →A Remény Halvány Napkoronája
Volt egyszer egy asztrológus, aki a hegytetőn élt, távol a város zajától. Nem a csillagok jövőbeli állását kutatta szüntelenül, hanem a hozzá érkező emberek tekintetében lévő kérdéseket. Egy nap eg...
Tovább olvasom →A Személyiség Topáz Álarcának Repedései
Oly sokáig viseltük, ezt a gondosan csiszolt, topázfényű álarcot. A tökéletesség álarcát. Azt hittük, védelmet nyújt a világ ítéletei elől, elrejti azokat a részeket, amiket gyengének, sebezhetőnek...
Tovább olvasom →A Szótlanság Aranyló Fátyla
Volt egyszer egy festő, aki elvesztette a hangját. Nem betegség vette el tőle, hanem valami mélyebb, rejtélyesebb. Egy napon egyszerűen nem tudott többé megszólalni. Először kétségbeesett, hiszen h...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Smaragdzöld Ösvényei
Olykor, mintha sűrű, fekete tinta ömlene a szívünkbe, elszínezve minden gondolatot, minden emléket. Ez a tinta a sérelem, a megbántás, a ki nem mondott szavak mérgező elegye. A gyógyulás útján, sok...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Borostyánszínű Fénye
Oly sokszor keressük a tökéletest, a hibátlant, a makulátlant. Vágyjuk, hogy simára csiszoljuk életünk minden egyes szegletét, elfedve a karcokat, repedéseket. Mintha az értékünk a hibátlanságban r...
Tovább olvasom →