Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Önbeteljesítő Jóslat Suttogó Szellője
A tegnap esti álomban egy öreg, ráncos kezű asszony állt előttem, szemeiben az évezredek bölcsességével. "Figyelj rám, gyermek," suttogta, hangja olyan volt, mint a száraz falevelek zizeg...
Tovább olvasom →A Döntés Karmazsin Korallágai
A döntés pillanata. Ott állunk a tengerparton, mezítláb a hűvös homokban. A láthatáron két irányba induló karmazsin korallágak rajzolódnak ki a víz felett. Mindkettő ígér valami ismeretlent, valami...
Tovább olvasom →A Hála Aranyló Méhkasai
Tudjátok, a hála néha olyan, mint egy vadméhraj. Ott zsong bennünk, ott munkálkodik a szívünk mélyén, de gyakran csak a zümmögését halljuk, a lényegét nem értjük. Pedig a hála nem csupán egy udvari...
Tovább olvasom →A Bizalom Opál Színjátszása
A bizalom... egy törékeny, opálos gömb. Néha szivárványszínekben ragyog, vakítóan szép, feltöltve a szívet melegséggel és reménnyel. Máskor viszont szürkévé, homályossá válik, mint a ködlepte regge...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Lazúrkő Labirintusa
A kíváncsiság, ez a kétségtelenül emberi hajtóerő, sokszor labirintusba vezet. Nem rossz szándékból, ó, nem! Inkább azért, mert az út maga, a felfedezés vágya olyannyira magával ragad, hogy elfelej...
Tovább olvasom →Az Igazság Ametiszt Szilánkjai
Azt mondják, a legnagyobb hazugságok azok, amiket magunknak mesélünk. Kényelmesek, puhák, mint egy régi, bejáratott fotel, amibe nap mint nap belehuppanunk, elkerülve a szembenézést azzal, ami való...
Tovább olvasom →Az Érzékiség Rubin Szirmainak Tánca
Oly sokáig tartott, míg megértettem, hogy az érzékiség nem csupán a test vágyainak kielégítése. Azt hittem, valami felszínes, múlandó dolog, ami elvonja a figyelmet a "fontosabb" spirituá...
Tovább olvasom →Az Irigység Mohazöld Penésze
A szív mélyén, ahol a fény már nem ér el, ott burjánzik néha az irigység mohazöld penésze. Nem harsány, nem feltűnő, csendben kúszik, befedi a belső kertet, elfojtja a virágokat, eltakarja a napfén...
Tovább olvasom →A Magány Obszidián Barlangjai
A magány néha mélyebb, mint a legmélyebb óceán. Nem a társaság hiánya az igazi lényege, hanem az az érzés, hogy láthatatlan falak vesznek körül. Mintha egy obszidián barlang mélyén rejtőznénk, ahol...
Tovább olvasom →Az Éberség Jáde Kapui
Az elme olykor olyan, mint egy sűrű ködlepte erdő. Elveszünk a gondolatok labirintusában, a félelmek árnyaiban botorkálunk, és elfelejtjük, hogy a nap mindig ott ragyog a felhők felett. Hányszor ér...
Tovább olvasom →