Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Testetlenség Gyémánt Szilánkjai
A lélek néha vágyni kezd a testetlenség állapotára. Nem a halálba vágyik, ó, nem. Hanem abba a tiszta, eredendő formába, mielőtt belebújt a hús és vér alkotta korlátok közé. Képzeljétek el, mint eg...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Lila Ködfoszlányai
Éreztem, ahogy a Nap a hátam mögött lassan a horizont alá bukik, festve az eget bíbor és narancs árnyalatokkal. Ültem a sziklán, a háborgó tenger felett, és hagytam, hogy a só íze beivódjon a bőröm...
Tovább olvasom →A Kételkedés Óceánjának Gyöngyházfénye
Néha úgy érzem, mintha egy végtelen óceán közepén hánykolódnék egy apró csónakban. A Kételkedés tengere ez, melynek hullámai hol csillogó gyöngyházfényben törnek meg, hol pedig sötét, fenyegető árn...
Tovább olvasom →A Ragaszkodás Fekete Gyökerei
Megint elengedtem valamit, amihez azt hittem, örökké ragaszkodni fogok. Furcsa érzés ez, mintha egy darabom szakadt volna le, mégis... nem érzek fájdalmat. Inkább egyfajta ürességet, amit a megkönn...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Borostyán Fénye
Az elfogadás nem egy passzív lemondás, hanem egy aktív ölelés. Egy borostyán fény, mely bevilágítja a sötét zugokat, a tökéletlenség árnyait. Olyan ez, mint amikor a Nap átsüt a felhőkön, emlékezte...
Tovább olvasom →A Kontroll Aranyszínű Ketrece
Oly sokszor érezzük, hogy kezünkben tartjuk az életünk gyeplőjét. Tervezünk, szervezünk, irányítunk, abban a naiv hitben ringatva magunkat, hogy a sors engedelmesen követi az általunk kijelölt útvo...
Tovább olvasom →A Csend Aranyló Szövete
A lármás világban, ahol a szavak zúgnak, mint a vihar, és az információ árad, mint egy soha el nem apadó folyó, hajlamosak vagyunk megfeledkezni a csend erejéről. Pedig a csend nem üresség. Nem a h...
Tovább olvasom →A Remény Halvány Napsugarai
A remény… milyen furcsa szó. Olykor szikrázó tűzijáték, máskor alig pislákoló mécses a sötétben. Van, hogy a legmélyebb kétségbeesés kellős közepén bukkan fel, váratlanul, mint egy elfeledett dalla...
Tovább olvasom →A Döntés Pillangó Szárnyainak Súlya
A kora reggeli fény aranyszínű ecsetvonásokkal festette meg a kertet. A harmatcseppek apró gyémántokként csillogtak a rózsák kelyheiben. Én pedig ott álltam, a két ösvény találkozásánál, a lelkem t...
Tovább olvasom →A Bűntudat Kék Jégbarlangjai
A bűntudat… az a kék jégbarlang, melynek mélyén saját magunkkal találkozunk. Nem a ragyogó, erényes énünkkel, hanem azzal, aki hibázott, aki talán megbántott, aki letért a fény ösvényéről. Sokszor ...
Tovább olvasom →