Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Bizalom Napfonat Aranyló Hálója
A bizalom... olyan, mint a napfonat csakrád köré szőtt aranyló háló. Nem látod, de ott van, tart, véd, melegséget ad. Amikor gyermek voltál, természetes volt. Vakon hittél a szülők szavában, abban,...
Tovább olvasom →A Csend Ametiszt Barlangja
Néha, a világ zaja szinte elviselhetetlenné válik. A szavak, a gondolatok, a képek mind-mind ostromolnak, és alig hagyják, hogy meghalljuk a saját szívünk dobbanását. Ilyenkor érzem, hogy szükségem...
Tovább olvasom →A Kötelesség Ólom Súlya
Éreztem, ahogy a kötelesség ólom súlya egyre jobban nyomja a vállam. Nem volt ez egyetlen kötelesség, hanem sok apró, szinte észrevehetetlen szál, melyek végül egy hatalmas, mozdíthatatlan gúlába f...
Tovább olvasom →A Türelem Gyöngyház Kapuja
A türelem, olykor elfeledett erény, nem a passzivitás kényelmes fotelje, hanem a belső munka csendes műhelye. Sokszor úgy érezzük, az idő ellenünk dolgozik, sürget, hajszol, és mi vergődünk a pilla...
Tovább olvasom →Az Álruhás Félelem Onyx Álarca
Az éjszaka bársonya sűrűn borult a tájra, a csillagok apró gyémántként szóródtak szét az égbolton. Én pedig, a csend ölében ülve, a tűz pattogó táncát figyeltem. Valami nyugtalanság fészkelődött be...
Tovább olvasom →Az Irigység Malachit Zöld Szövevénye
Az irigység néha úgy kúszik be a lelkünkbe, mint egy sűrű, smaragdzöld köd. Nem hirtelen támad, hanem lassan, alattomosan szívja el a fényt a belső tájainkról. Emlékszem egy régi kertészre, aki mes...
Tovább olvasom →A Harag Gránátvörös Vulkanja
A harag... sokan démonként tekintenek rá, elfojtandó, száműzendő sötétségként. Pedig a harag nem feltétlenül ellenség. Képzelj el egy vulkánt, mélyen a föld gyomrában izzó magmával. Ha nem engedjük...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Arany Topáz Mezeje
Egykor egy kis lelkem volt, aki nem értette a tökéletlenséget. Úgy hitte, minden virágnak egyformán kell nyílnia, minden csillagnak azonos fénnyel kell ragyognia. Ha valami nem a vágyainak megfelel...
Tovább olvasom →A Remény Halvány Opálfénye
A remény… olykor csak egy halvány opálfény a sötétség tengerében. Évek óta kísértett a céltalanság érzése. Mintha egy hatalmas, ismeretlen óceán közepén hánykolódnék egy apró csónakban, elveszítve ...
Tovább olvasom →A Bátorság Tigrisszem Pillantása
A tükörbe néztem, és idegen arc bámult vissza. Nem a ráncok vagy a szürkébe hajló hajszálak riasztottak meg, hanem az a tompa félelem, ami beette magát a tekintetbe. Mintha egy tigris, akit ketrecb...
Tovább olvasom →