Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Igazság Lápisz Lazuli Tükre
A szív mélyén, ahol a csend lakozik, ott találjuk az Igazság Lápisz Lazuli Tükrét. Nem a felszínes igazságokat, melyeket a világ elénk tár, hanem azt a mély, rezonáló igazságot, ami a lelkünk legre...
Tovább olvasom →A Félelem Szelenit Tornya
A félelem… Szelenit torony, magasodik bennünk, hűvös, áttetsző falakkal. Nem börtön, inkább kilátó. De vajon mit nézünk onnan? A veszélyt, a lehetséges buktatókat, a fájdalmat, ami talán ránk vár. ...
Tovább olvasom →A Türelem Borostyánszínű Méze
A türelem. Sokszor vágyom rá, mint egy oázisra a sivatag közepén. Pedig bennem lakozik, csak néha a sietség homokja betemeti a forrását. Ma épp a csillagok is emlékeztettek rá, a lassú Szaturnusz a...
Tovább olvasom →Az Illúzió Borostyánszínű Maszkabálja
Néha azt hiszem, látom a valóságot. Netán meg is értem. De aztán elkezdem kapargatni a felszínt, és rájövök, hogy ami ott ragyog, az csak egy borostyánszínű maszk, amit az illúzió visel a bálteremb...
Tovább olvasom →Az Elvárás Jáde Kínzókamrája
Az elvárás. Olyan, mint egy finoman csiszolt jáde szobor, melyet gondosan felállítunk a lelkünk legféltettebb zugában. Gyönyörűnek tűnik, értékessé teszi a teret, de ha túl közel merészkedünk, éles...
Tovább olvasom →Az Egység Aranyfonál Köpenye
Néha azt hisszük, különálló szigetek vagyunk a végtelen óceánban. Küzdünk a hullámokkal, építjük a saját erődítményeinket a homokból, rettegve attól, hogy a dagály elsodor mindent. Pedig valami öss...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Opál Szivárványhídja
Oly sokáig hurcoltam a hátamon a múltat, mint egy zsák követ. Minden egyes kő egy-egy sérelem, egy-egy csalódás, egy-egy kimondatlan szó volt. A kövek súlya egyre nőtt, elgörbítette a gerincem, elt...
Tovább olvasom →A Bánat Akvamarin Könnye
A bánat néha úgy érkezik, mint egy hűvös, tengerzöld ár, váratlanul elöntve a partot, melyet eddig a napfény melengetett. Nem kell elkerülni, nem kell ellene harcolni. Engedd át magadon. Képzeld el...
Tovább olvasom →A Hála Türkiz Forrása
Talán az emberi lélek legszebb ékszere a hála. Nem az a felszínes, udvariasságból kimondott köszönöm, hanem az a mélyről jövő, türkizkék forrás, ami a szívben fakad. Egy csendes reggelen, mikor a n...
Tovább olvasom →A Felelősség Rubin Vörös Szőnyege
Sokan úgy képzelik, a felelősség egy nehéz teher, egy szürke zsák, amit a vállunkon cipelünk, görnyedten, nyögve. Pedig nem az. A felelősség egy rubin vörös szőnyeg, melyet mi terítünk le magunk el...
Tovább olvasom →