Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Bánat Krizalit Sötétsége
A bánat nem feltétlenül ellenség. Gyakran úgy tekintünk rá, mint valami sötét, ragadós masszára, ami lehúz minket, megbénít és elveszi az örömünket. Pedig a bánat lehet a krizalit is, az a védett, ...
Tovább olvasom →A Vonzalom Bronz Madarai
Néha, a lélek egy eldugott zugában fészket vernek a bronzszínű madarak. Ezek a madarak a Vonzalom szárnyas lényei. Nem a felszínes, mindennapi vonzalomról beszélek, ami a szép ruhák vagy a sikeres ...
Tovább olvasom →A Tudatlanság Mélytengeri Sötétsége
A tudatlanság nem csupán információhiány. Sokkal inkább egy mélytengeri sötétség, ahol a lélek vakon tapogatózik, és minden ismeretlen formát szörnyetegnek vél. Egy ilyen sötét óceán mélyén vergődt...
Tovább olvasom →A Szeretet Bíbor Koronája
Volt egyszer egy öreg remete, aki egy hegytetőn élt, messze a világ zajától. Egész életét a tudásnak szentelte, olvasott, elmélkedett, és kereste a választ az élet nagy kérdéseire. Egy nap, egy fia...
Tovább olvasom →A Változás Opálfényű Szimfóniája
Néha úgy érzem, mintha egy hatalmas, kozmikus karmester állna felettem, kezében egy opálfényű pálcával. És az életem nem más, mint egy soha véget nem érő szimfónia, melyben a változás a legfontosab...
Tovább olvasom →A Düh Kobaltkék Viharfelhői
A düh. Milyen könnyen ítéljük el, milyen gyorsan bélyegezzük meg sötétnek, pusztítónak. Pedig a düh is hordoz üzenetet, kobaltkék viharfelhőként gyülekezik bennünk, mielőtt leszakadna az ég. Néha e...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Indigo Tintája
A Kíváncsiság, ez az éteri tinta, mellyel az univerzum maga írja a történeteinket. Nem tolakodó, mint a tudásvágy, nem is gyermeki, mint a kíváncsiság korai formái. Inkább egy mély, csendes érdeklő...
Tovább olvasom →A Hála Borvörös Szívverése
Ma reggel a konyhaablak előtt álltam, a kávém illata betöltötte a levegőt, és a nap első sugarai megfestették az őszi faleveleket. Hirtelen, váratlanul, a hála hulláma öntött el. Nem a nagy dolgoké...
Tovább olvasom →A Türelem Borostyán Szíve
A folyóparton ültem, a víz csobogása altatott. Egy öreg halász vetett hálót a vízbe, újra és újra, de a háló üres maradt. Türelmetlen lettem volna, feladtam volna, talán káromkodtam volna is. Ő azo...
Tovább olvasom →Az Elvárások Borostyánketrecének Súlya
Néha úgy érzem, a vállamon cipelt súly nem is az enyém. Mintha valaki más pakolta volna oda, szép lassan, évtizedek alatt, elvárásokból font borostyánketrecbe zárva. "Légy ilyen! Csináld azt! ...
Tovább olvasom →