Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kiszolgáltatottság Borvörös Selyme
Emlékszem egy régi kertre, ahol sosem nyíltak virágok. A talaj terméketlen volt, a napfény szűrt és gyenge. Az egyetlen dolog, ami ott élt, egy magányos, öreg fa volt. Ágai görbék és csavarodottak,...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Borostyán Létrája
Valamikor régen, egy csillagporos éjszakán, épp a Skorpió jegye uralkodott az égen, furcsa sugallat fogott el. Egy ősi térkép bukkant fel a tudatom mélyéről, mely nem helyeket, hanem érzéseket jelö...
Tovább olvasom →A Kudarctól Kísértett Alabástrom Angyal
Valamikor régen, egy poros galaxisban, a Kétely ködén túl, élt egy Alabástrom Angyal. Nem volt más dolga, csak tökéletes szobrokat faragni a csillagporból és a hajnal harmatából. Minden alkotása a ...
Tovább olvasom →A Türelem Lapis Lazuli Medencéje
A türelem. Olyasvalami, ami szinte kiveszett a rohanó világunkból. Pillanatok alatt akarunk mindent, azonnali eredményeket, gyors válaszokat. Pedig a türelem nem gyengeség, hanem épp ellenkezőleg: ...
Tovább olvasom →A Kételkedés Füstkvarc Labirintusa
A Kételkedés, az a lopakodó árnyék, mely a fényes ösvények mentén kísért bennünket. Mintha egy Füstkvarc labirintus mélyére zuhannánk, ahol minden tükör a saját gyengeségeinket veri vissza, s a kiv...
Tovább olvasom →A Remény Rózsakvarc Hajnala
A lélek néha egy sötét erdő mélyén bolyong, elveszve a kétség árnyékában. A fák magasak és félelmetesek, a talaj csúszós a reménytelenségtől. Ilyenkor könnyen elfelejtjük, hogy a nap fel fog kelni....
Tovább olvasom →A Hála Napfény Citrin Szilánkjai
A hála. Olyan könnyen elfelejtett erény, pedig a lélek igazi tápláléka. Mint a napfény, mely a citrin kristályban megcsillanva arany szilánkokká válik, úgy ragyogja be a hála a szív sötét zugait. S...
Tovább olvasom →A Megérzés Holdfény Ezüstje
A megérzés… Sokszor elsikkad a zajban, a félelmek ködfátylán át nem szűrődik át. Pedig ott van, mint a holdfény az éjszakában, finoman, halkan világítva az utat. Emlékszem, egyszer egy apró ékszerb...
Tovább olvasom →Az Elvárás Ólomnehéz Láncai
Tegnap egy idős asszonyt láttam a piacon. Görnyedt háttal, fáradt szemekkel, de a kezében egyetlen szál tulipánt szorongatott. Nem a legszebbet, nem a legteljesebbet, hanem azt, amelyiket talált, a...
Tovább olvasom →Az Elengedés Peridot Olajcseppjei
Néha, épp a ragaszkodásunk mérgezi meg a pillanatot. Kapaszkodunk emlékekbe, álmokba, emberekbe, mint kapaszkodna az iszalag a vén falba – szorosan, mindent beborítva. Pedig a változás az élet lény...
Tovább olvasom →