Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Meg nem Írt Lapok Zsivaja
Van úgy, hogy az életünk egy ódon könyvtárhoz hasonlít. Tele van bejegyzett történetekkel, elolvasott fejezetekkel, lapokkal, amiknek minden szava ismerős. De mi van azokkal a könyvekkel, amikre so...
Tovább olvasom →A Holnap Szelíd Lélegzete
Vajon hányan élünk folyton a holnapban? A ma perceit átszűrve a jövő ígéretének szitáján, elfeledve, hogy a jelen a legvalódibb ajándék. Éveken át űztem egy távoli horizontot, egy fénylő pontot, me...
Tovább olvasom →A Hallgatás Elrejtett Melódiái
Léleknaplóm ezen lapjaira ma egy olyan témát hozok, mely gyakran elkerüli figyelmünket, mégis átszövi létezésünk minden pillanatát: a hallgatást. Nem a külső zajok hiányát, hanem azt a belső csende...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Ritmusok Ébredése
Vajon hány alkalommal érezted már, hogy valami hiányzik az életedből, egy apró rezdülés, egy dallam, amit valaha ismertél, de már nem emlékszel rá tisztán? Mintha a lét egy ősi táncot járna, te ped...
Tovább olvasom →Az Elrejtett Fény Suttogása a Felszín alatt
Tudjátok, sokszor keressük a nagy megvilágosodásokat, azokat a pillanatokat, amikor a kozmosz egyetlen, elsöprő fénysugárral dönti le a falainkat. Pedig a lélek igazi munkája sokkal inkább a felszí...
Tovább olvasom →Az Elrejtett Könnyek Gyógyító Harmatja
Van, amikor a szív annyi terhet cipel, hogy a lélegzet is nehézkesen jön. A mindennapok sürgése-forgása közepette gyakran megfeledkezünk arról, hogy mi is rejlik a mosolyunk, a teendők listája és a...
Tovább olvasom →A Fényszóró nélküli Éjszakai Út
Van, amikor az ember azt hiszi, látja az utat, mégis vakon botorkál. Évekig keressük a fényszórót, azt a külső forrást, ami megvilágítja előttünk a tájat, eloszlatja a sötétséget, s megmutatja a he...
Tovább olvasom →A Lélek Vándorlása a Tükrök Mezején
Mélyen lélegzem. A levegő hideg, mégis melengető, ahogy átjárja a tüdőmet. Előttem a tükrök mezeje terül el, végtelen, csillogó felületekkel, melyek mindegyike más-más képet mutat. Van, amelyik a m...
Tovább olvasom →A Fénytelen Tükör Hajnala
Mélyen magamban hordoztam egy rég elfeledett képet: azokat a pillanatokat, amikor a tükörbe nézve nem láttam mást, csak a hiányt. Mintha a lélek fényét tompította volna egy láthatatlan fátyol, s a ...
Tovább olvasom →A Hajnal El nem Veszített Pírja
Van úgy, hogy az emberi szív, a végtelen rezdülések otthona, önmaga börtönévé válik. Nem a falak, nem a rácsok, hanem a csend a legszörnyűbb börtönőr, a hallgatás, mely elválaszt mindattól, ami iga...
Tovább olvasom →