Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Megbocsátás Aranyló Méhrajai
A kertben álltam, figyelve a méheket, ahogy szorgosan gyűjtötték a nektárt a virágokról. Eszembe jutott egy régi sérelem, valaki, aki megbántott engem mélyen. A fájdalom, mint egy sötét folt, ott é...
Tovább olvasom →A Harag Vörös Kanyonjának Szája
A harag... a forrongó magma, mely mélyen szunnyad bennünk, várva a pillanatra, hogy felszínre törjön. Sokáig úgy hittem, a harag valami, amit le kell győznöm, elnyomnom, mint egy vadállatot a ketre...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Smaragdzöld Lelkivilága
Néha úgy érzem, a lelkem egy régi, smaragdzöld üvegablak, ami sok apró darabból áll. Mindegyik darab egy-egy aspektusom, egy-egy tapasztalásom. Vannak köztük ragyogó, élettel teli zöldek, melyek a ...
Tovább olvasom →Az Illúziók Zöldes Színjátszó Fátylai
Néha, mintha zöldes fátyol ereszkedne a világra, eltorzítva a valóságot. Nem hazugság ez, nem a gonosz kísértése, hanem az illúzió lágy, ám csalóka ölelése. Azt hisszük, látjuk a teljes képet, pedi...
Tovább olvasom →A Nostalgia Sepia Színű Álma
A nagymamám régi fényképalbumát lapozgatom. Sepia színbe vonva, távoli mosolyok köszönnek vissza, pillanatok konzerválva a feledés ellen. A nosztalgia hullámai elöntenek, valami megfoghatatlan vágy...
Tovább olvasom →A Türelem Borostyán Fényű Léptei
A türelem néha olyan távolinak tűnik, mint egy rég elfeledett csillagkép. Pedig ott van, mélyen bennünk, csak épp a mindennapi rohanás elhomályosítja a fényét. Emlékszem, egy őszi napon egy idős ke...
Tovább olvasom →A Lemondás Borvörös Ősze
A lemondás… gyakran félelemmel vegyes fájdalommal társítjuk. Mintha valamit elveszítenénk, mintha valami értékeset tépnénk ki a szívünkből. Pedig néha a lemondás nem veszteség, hanem épp ellenkezől...
Tovább olvasom →A Felszínesség Szürke Homokszemei
Oly sokszor ragaszkodunk a látszáshoz, a felszínhez, mintha egy hatalmas, végtelen tengerparton csak a legfelső, nap által szárított homokréteget vennénk észre. Kerüljük a mélybe merülést, ahol a v...
Tovább olvasom →A Kételkedés Borostyán Szíve
A kételkedés néha olyan, mint egy gyönyörű, borostyánba zárt rovar. Megcsodáljuk a tökéletességét, a formáját, ahogy a fény áthatol rajta. De ahelyett, hogy elengednénk, hogy a rovar folytathassa ú...
Tovább olvasom →A Megértés Holdfény Szőtte Fonalai
Oly sokszor ostoroztuk már magunkat a múlt árnyaiért, a hibákért, amiket elkövettünk, a szavakért, amik fájdalmat okoztak. A bűntudat néma lakója a szívnek, sötét szobát bérelve benne, ahol a fény ...
Tovább olvasom →