Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Szétszóródott Én Visszaidézése
Léleknapló. Van úgy, hogy elfelejtjük, kik is vagyunk. Nem arról van szó, hogy amnéziában szenvednénk, sokkal inkább arról, hogy az élet ezer apró darabra szedi szét a figyelmünket. A mindennapi ro...
Tovább olvasom →Az Elengedés Örök Tánca
Ma reggel a konyhámban állva, ahogy a hajnali fény átszűrte az ablakon, egy apró, elfeledett virágra esett a tekintetem a vázában. Mégiscsak élt, pedig már napok óta nem kapott vizet. A szirmai fak...
Tovább olvasom →A Lélek Végtelen Jelenidejének Hídja
Léleknapló bejegyzés A Lélek Végtelen Jelenidejének Hídja Tudjátok, van az a pillanat, amikor az idő – ez a mi emberi konstrukciónk, ez a folyamatosan száguldó vonat – hir...
Tovább olvasom →A Lélek Végtelen Jelenidejének Hídja
Vajon hány alkalommal érezted már, hogy a holnap ígérete tart fogva, vagy a tegnap árnyai kísértenek? Hányszor szaladt el az élet melletted, miközben gondolataid egy másik időben, egy másik térben ...
Tovább olvasom →A Lélek Végtelen Kapuinak Őre
Vajon hány ajtó áll előttünk, melyeket soha nem nyitunk ki? Hány ösvény van, amire rá sem lépünk, mert a félelem, a bizonytalanság, vagy éppen a kényelem vastag, mohás falakat emel körénk? A Lélekn...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Ritmus Suttogása
Van úgy, hogy elfelejtjük, hol is lakozik valójában a harmónia. Nem a nagyszabású eseményekben, nem a távoli hegyek csúcsán, hanem a hétköznapok apró, láthatatlan rezdüléseiben. A lélek, mint egy f...
Tovább olvasom →Az Elrejtett Ajándék Suttogása
Mélyen, a lélek csöndes zugában, ott él egy félelem, melyet gyakran igyekszünk elrejteni még önmagunk elől is. Az, hogy talán nem vagyunk elég jók. Az, hogy az erőfeszítéseink hiábavalóak, a vágyai...
Tovább olvasom →A Lélek Vándorlása az Elengedés Mezején
Van, amikor az élet egy réges-régi, nehéz köpenyként nehezedik ránk, amitől alig kapunk levegőt. Nem a tél hidege, hanem az a megszokott teher, amit mi magunk hordozunk, hol tudatosan, hol öntudatl...
Tovább olvasom →A Lélek Váróterme
Mélyen, a létezés csendes zugában, van egy hely, amit a Lélek Várótermének hívok. Ez nem egy fizikai tér, sokkal inkább egy belső állapot, egy szent szünet a cselekvés rohanása és a várakozás fájda...
Tovább olvasom →A Meg nem Éltek Hídja
Vajon hány alkalom szalad el mellettünk, mint egy fuvallat, ami alig borzolja fel hajunkat? Hány kézmozdulatot, ölelést, vagy éppen egy egyszerű köszönömöt nem mondunk ki, mert a pillanat tovaszáll...
Tovább olvasom →