Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Túlzás Tarka Papagáj Tollai
Ma a túlzás csapdájáról szeretnék szólni, arról a színes, káprázatos csapdáról, mely oly könnyen elragadja a figyelmünket. Képzelj el egy papagájt, tollai vakítóan tarka, hangja éles, szavai ígéret...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ólomkristály Kelyhe
Oly sokszor kínálják nekünk ezt a kelyhet, az Ólomkristály Kelyhet, csordultig töltve a Kételkedés sötét vizével. Ismerős az íze, egy furcsa fémes bizsergés, ami végigfut a gerincünkön, amikor egy ...
Tovább olvasom →A Félelem Alattomos Homokvár Tornyai
A tengerparton sétáltam, a lábam alatt puha homok, felettem pedig a végtelen égbolt. Észrevettem egy kislányt, aki elmélyülten épített egy homokvárat. Apró kezei serényen dolgoztak, tornyokat emelt...
Tovább olvasom →A Hiány Rubin Vörös Váza
Az élet olykor egy gyönyörű rubin vázához hasonlít, melyet gondosan csiszoltak és formáltak. Fényesen ragyog, vonzza a tekintetet, és mindenki csodálja a tökéletességét. Aztán, egy nap, hirtelen, e...
Tovább olvasom →Az Önbizalom Aranyló Napfonata
A tükörbe nézek, és egy idegen arcot látok. Nem, nem külsőleg, hanem belülről. Mintha egy árnyék vetülne a tekintetemre, mintha a mosolyom mögött ott lappangana valami félelem. Érzem, hogy az önbiz...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Borostyán Pillanatai
A megbocsátás… olykor egy megkövült erdő illatát hordozza magában. Azt a régmúltat, ami már nem fáj, de ott van, mélyen beágyazva a lelkünk rétegeibe, mint egy borostyánba zárt rovar. Évekkel ezelő...
Tovább olvasom →Az ítélkezés smaragdzöld börtöne
A múlt héten egy öregemberrel találkoztam a parkban, aki a galambokat etette. Furcsa, gyűrött arcú ember volt, a szeme mélyén mégis ott rejtőzött valami mély szomorúság. Miközben néztem, ahogy szór...
Tovább olvasom →A Magány Bíbor Szívkagylói
A magány… sokan tartanak tőle, mintha valami szörnyű betegség lenne, ami elszigetel a világtól. Pedig a magány, ha jól értjük, nem a hiány, hanem a lehetőség tere. Lehetőség az önmagunkkal való mél...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Hamuszürke Pókfonala
Érzem a bőrömön a hálót, finom, szinte láthatatlan, mégis egyre szorosabban fogva tart. A megalkuvás szürke pókhálója ez, mely csendben szövi be az életem. Nem egyetlen hatalmas, ijesztő háló, hane...
Tovább olvasom →Az Igazság Lila Akácvirágfüzérei
A hallgatás néha sűrű, ragacsos méz, máskor pedig mérgező gyökérként fonja be a szívet. Évekig dédelgettem egy titkot, egy fájdalmas igazságot, ami lassan emésztett belülről. Úgy gondoltam, a kimon...
Tovább olvasom →