Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Harmónia Arany Méhsejtjei
Mintha mélyről, egy elfeledett álomból bukkanna elő, olyan a felismerés: a harmónia nem csupán egy kellemes állapot, hanem egy aktív alkotófolyamat. Egyensúlyt teremteni magunkban és a világban nem...
Tovább olvasom →A Bizalom Törékeny Jégvirágai
Ma a bizalomról írok, arról a törékeny jégvirágról, mely a szívünk ablakára fagy. Gyönyörű, áttetsző, és egyetlen érintésre, egyetlen rossz szóra elolvad. Emlékszem, kislányként a nagymamám mesélt ...
Tovább olvasom →Az Akarat Vad Orchidea Gyökerei
Néha úgy érzem, az akaratom egy vad orchidea, mely mélyen a lelkem erdejében rejtőzik. Nem pompázik harsányan, nem hirdeti magát tolakodóan, mégis, a gyökerei rendkívül erősek, szívósak. Képesek át...
Tovább olvasom →A Hálátlanság Fekete Obszidián Köve
Az élet olyan, mint egy gazdag szőttes, tele ragyogó színekkel és finom mintázatokkal. A hálatelt szív pedig a tű, mely ezt a szőttes tartja össze, mely értelmet ad a formáknak. Amikor elfelejtünk ...
Tovább olvasom →A Rend Ígéretének Szürke Kövei
Mindannyian vágyunk a rendre. Keressük a kiszámíthatóságot a káoszban, a biztonságot a változás tengerében. De mi van akkor, ha maga a rend válik börtönünkké? Ismerős az az érzés, amikor egy tervhe...
Tovább olvasom →A Figyelem Pillangó Szárnyai
Olyan sokszor esünk abba a hibába, hogy azt hisszük, tudjuk, mire van szüksége a másiknak. Meg akarjuk javítani, tanácsot akarunk adni, pedig a legtöbb esetben csak figyelemre, elfogadásra vágynak....
Tovább olvasom →Az Irigység Sötétzöld Zsályalevelei
Az irigység. Milyen alattomos növény ez, sötétzöld zsályalevelekkel szegélyezett ösvényre csalogat, miközben mérgező gyökerei mélyen a szívünkbe hatolnak. Észrevétlenül telepszik meg bennünk, sutto...
Tovább olvasom →A Türelem Tejútrendszer Szikrái
A türelem néha olyan távolinak tűnik, mint egy másik galaxis. Amikor a vágyaink sürgetnek, a céljaink elérése azonnali elégtételt követel, elfelejtjük, hogy a Tejútrendszer csillagainak is idő kell...
Tovább olvasom →A Remény Tavaszi Virágzó Ága
Ma reggel, ahogy a Nap felkelt, a konyhaablakból néztem egy magányos faágat. Még kopár, még tél végi álmot szövő, de egy apró, alig észrevehető rügy már ott lapult rajta. Egyetlen kis zöld ígéret a...
Tovább olvasom →A Kötelesség Rozsdabarna Láncai
A kertemben állt egy öreg, görbe almafa. Évtizedek óta termett, minden évben roskadozott a súly alatt. Egyik nap odamentem hozzá, éreztem, hogy valami nyomasztja. Megkérdeztem tőle: "Mi a baj,...
Tovább olvasom →