Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Megbocsátás Alkimista Műhelye
Évekig őriztem egy régi sérelmet, mint egy gondosan csiszolt, ám mérgező kristályt. Forgattam a kezemben, gyönyörködtem a tökéletességében, miközben a szívem lassan, de biztosan megkövesedett. Úgy ...
Tovább olvasom →Az Áldozatvállalás Ólomkristály Váza
Valamikor régen, az idő homályába vesző éjszakákon, élt egy fiatal festő, Elara. Ecsetvonásai életre keltették a vásznon a naplementéket és a csillagködöket, a szívében rejlő tüzet és a benne tombo...
Tovább olvasom →A Figyelem Elillanó Pillangószárnya
Észrevetted már, milyen könnyen elkalandozik a figyelmünk? Mint egy pillangó, amely virágról virágra száll, sosem időzve igazán sehol. Egyik gondolat fut a másik után, egyik érzés a másikat váltja,...
Tovább olvasom →A Felismerés Hajnali Harmatcseppjei
Néha, mikor a reggel még szürke fátylat borít a világra, a felismerés apró harmatcseppeként ül meg a lelkünk szirmain. Nem egy harsány ébredés ez, inkább egy finom rezdülés, egy halk sóhaj a belső ...
Tovább olvasom →A Kontroll Aranyozott Kalitkája
Évekig építettem. Aranyozott rácsait a félelem szőtte, a tökéletesség vágya tartotta össze. Azt hittem, biztonságot ad, hogy minden egyes pillanatot irányítok, hogy a jövőt előre látom, és elkerülö...
Tovább olvasom →Az Elengedés Lila Akácvirág Esője
Ma az elengedésről írok, arról a finom, illatos, mégis oly nehéz dologról. Képzeljetek el egy hatalmas, ősi akácfát. Virágzik, telis-tele lila, illatos fürtökkel. Évekig gyűjtögette az energiát, tá...
Tovább olvasom →A Lemondás Gyöngyház Kagylóhéja
A tengerparton sétáltam, a hold ezüstös fénye beborította a homokot. Furcsa nyugtalanság kavargott bennem. Vágyakoztam valamire, de nem tudtam megfogalmazni, mire. Úgy éreztem, a szívem egy apró, s...
Tovább olvasom →A Szívós Szeretet Bíbor Palástja
A szeretet, olykor, szívós ösvényeken vezet. Nem mindig simogatás, nem mindig mézes szavak. Néha, a legmélyebb szeretet bíbor palástot ölt, keménynek tűnő, de valójában a legféltőbb védelem szándék...
Tovább olvasom →Az Irigység Sárkánygyökér Bozótja
Az irigység. Egy sötétzöld, tüskés bozót, mely a szívünk mélyén gyökerezik. Nem hívjuk, nem öntözzük, mégis nő, burjánzik, fojtogatja a bennünk lakozó fényt. Azt hisszük, csak mások sikere táplálja...
Tovább olvasom →A Hálátlanság Szívtelen Kőszobra
A hálátlanság, ez a szívtelen kőszobor, oly sokszor ott áll lelkünk kertjében, árnyékot vetve a legszebb virágokra is. És nem látjuk. Megszokjuk a hidegét, a merevségét. Pedig ott van, napról napra...
Tovább olvasom →