Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kiszolgáltatottság Citrin Napfonatai
A kiszolgáltatottság érzése… sokan menekülnek tőle, mint a tűztől. Pedig néha épp ebben a csendes, meztelen pillanatban találkozunk önmagunk legmélyebb igazságával. Emlékszem, egy őszi napon, amiko...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Gránát Almafa
A kerítés túlsó oldala mindig zöldebbnek tűnik, mondják. De mi van, ha a kerítés nem is létezik? Csak a fejünkben építettük fel, téglánként, a félelem és a megszokás cementjével? Én ezt tettem, sok...
Tovább olvasom →A Félreértés Krizokolla Pókhálója
Ma egy krizokolla pókhálót láttam. Nem fizikailag, persze, hanem a belső szememmel. Egy finom, kékesszöld hálót, ami két szív között feszült, finoman rezegve, de mégis akadályozva a tiszta kapcsoló...
Tovább olvasom →A Nostalgia Borostyán Pillangói
A nosztalgia… nem csupán a múlt utáni sóvárgás. Nem csupán egy régi fénykép, egy elfeledett illat, egy melankolikus dallam. A nosztalgia egy borostyán pillangó, melynek szárnyai a szívünk falára ve...
Tovább olvasom →A Túlzás Borostyán Méhkasa
Tudod, édes Lélek, a világ tele van gyönyörűségekkel, kínálattal, lehetőséggel. De a méz is keserűvé válhat, ha túl sokat eszünk belőle. A túlzás egy olyan borostyán méhkas, ami magához vonz, csábí...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Akvamarin Cseppjei
Reggelente, mikor a nap első sugarai megérintik az arcom, érzem, ahogy a türelmetlenség karmesterként vezényel bennem. Rohannék, siettetném a pillanatot, a napot, az életet. Pedig a valódi varázsla...
Tovább olvasom →A Kételkedés Kalcedon Kövei
A kételkedés kövei néha olyan nehezek, hogy alig bírom cipelni őket. Ott vannak a zsebemben, a táskámban, a szívem mélyén. Mindegyik egy-egy kérdőjel, egy-egy "mi van, ha...?", ami fojtog...
Tovább olvasom →A Vágy Karneol Tűzmadara
A Vágy. Olykor gyönyörű, szárnyaló tűzmadár, mely a szívemből emelkedik fel, karneol tollai lángolva festik az eget. Máskor pedig forró, fullasztó láva, mely elönti a lelkem mélyét, megégetve minde...
Tovább olvasom →Az Elszigeteltség Rodonit Szirmai
Az elszigeteltség, a magány súlya sokszor váratlanul nehezedik ránk, mint egy láthatatlan palást. Mintha a világ zajában egyszer csak elnémulna a saját szívünk dobogása, és a külvilág is egyre távo...
Tovább olvasom →A Tökéletlenség Ametiszt Virágai
Azt mondják, a tökéletlenségben rejlik a szépség. Furcsa paradoxon, nem igaz? Mintha egy hibátlan gyémánt nem lenne elég értékes, mintha egy rózsa hibátlan szirmaiban nem lenne ott az isteni tökéle...
Tovább olvasom →