Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Türelem Lazúrkő Vára
A türelem néha olyan távolinak tűnik, mint egy csillagköd a sűrű városi fények felett. Pedig ott van, létezik, csak épp a zaj és a sietség elnyomja a létezését. Észrevetted már, milyen nehéz kivárn...
Tovább olvasom →A Hiúság Opál Szivárványai
Ma a hiúság tarka, opálos szivárványát vizsgáljuk. Nem a külső megjelenésre vonatkozó, felszínes hiúságot, hanem azt a mélyebb, rejtettebb formáját, amely a szívünk mélyén lakozik. Amikor a szellem...
Tovább olvasom →A Lelkesedés Citrin Pezsgése
Hajnalodik, s a nap első sugarai megcsillannak a citrinen, melyet a kezemben tartok. A lelkesedés köve, mondják. De vajon mi történik, amikor ez a pezsgő életöröm kifakul, elhalványul, s csak egy ü...
Tovább olvasom →A Kontroll Kvarc Csapdái
A konyhaasztalnál ültem, a napfény lassan kúszott be az ablakon. Szilánkjaiban a por táncolt, mintha a pillanat maga akarna megállni. Tudtam, mit kellene tennem: elengedni. De a kontroll, az a ragy...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Gránát Lángjai
A kíváncsiság, ez a szikrázó gránát, nem csupán az elme játékos ujjacskája, mely az ismeretlen kapuján kopogtat. Hanem egy belső tűz, mely képes felégetni a megszokás pókhálóit, s új ösvényeket vil...
Tovább olvasom →A Nostalgia Füstkvarc Emlékei
A füstkvarc szürkületében időzöm, s az emlékek képei, mint régi filmtekercsek, pörögnek előttem. Nem a fájdalmas, borongós emlékek ezek, hanem azok, melyekben a szív édes-bús mosollyal gyönyörködik...
Tovább olvasom →Az Elengedés Apatit Pillangói
Az elengedés nem felejtés. Nem is menekülés. Hanem egy mély, belső átalakulás, melynek gyökerei a jelen pillanatba kapaszkodnak, miközben szárnyai a lehetőségek végtelen égboltja felé törnek. Képze...
Tovább olvasom →A Düh Topáz Viharfelhői
A düh… sokan démonként tekintenek rá, tűzvészként, ami mindent elemészt. Pedig a düh nem feltétlenül pusztítás. Képzeljük el inkább, mint egy topáz színű viharfelhőt, ami a lelkünk egén gyülekezik....
Tovább olvasom →A Kételkedés Borostyán Gyökerei
A kert közepén álltam, a kezemben egy apró borostyán darab. Láttam benne a bezárt ősidőket, a megkövült napfényt, a múlandóság emlékművét. És hirtelen megértettem. A kételkedés is ilyen. Belénk zár...
Tovább olvasom →Az Élet Igazságtalanságának Jáspis Szilánkjai
Az Élet, ez a soha véget nem érő tánc a fény és árnyék között, néha kegyetlenül bánik velünk. Érezzük az igazságtalanság éles, szilánkos fájdalmát, mintha apró jáspisdarabok szúrnák át a szívünket....
Tovább olvasom →