Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Türelem Borostyán Sárga Fénye
A türelem. Oly sokszor emlegetett, mégis oly nehezen megélhető erény. Mintha a rohanó világ vibráló zajában a lényege is elmosódna, szinte észrevétlenül sikkadva el a pillanatnyi kielégülés, az azo...
Tovább olvasom →A Kontroll Fekete Obszidián Börtöne
A kontroll – egy sötét, tükröződő obszidián kő, melyet saját magunk faragunk. Hisszük, hogy megvéd a zűrzavartól, a kiszámíthatatlanságtól, a fájdalomtól. Pedig valójában börtönné válik, mely elszi...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Opál Színjátszó Ablaka
Talán furcsán hangzik egy spirituális blogban, de ma a kíváncsiságról szeretnék írni. Nem a pletykaéhes, mások dolgába avatkozó kíváncsiságról, hanem arról a tiszta, gyermeki érdeklődésről, amely a...
Tovább olvasom →A Kétely Tejfehér Ködfátyla
Ébredéskor tejfehér köd lepi el a völgyet, és a kétely is ilyen halkan, szinte észrevétlenül kúszik be a szívünkbe. Nem ordít, nem lökdös, csupán finoman ellebegi a bizonyosságot, elmosva a határok...
Tovább olvasom →A Bátorság Sárga Napfonata
A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem feletti győzelem – mondják. Én azt hiszem, ennél sokkal többről van szó. A bátorság a bennünk szunnyadó napfonatunk aranyló felébredése, egy belső t...
Tovább olvasom →A Hit Ametiszt Lángjai
Már régóta érzem, ahogy a világ szürke árnyalatokban próbál megnyilvánulni. Mintha a hétköznapok szürke betonfalai közé szorult volna a lelkem, ahol a reménytelen rutin fullasztó köde telepszik meg...
Tovább olvasom →A Remény Lila Akácvirágai
Az ember néha eltéved a lehetőségek sűrű erdejében. Annyi ösvény kínálkozik, mindegyik más kincset ígérve, hogy végül lebénulunk a választás súlya alatt. Pedig ahelyett, hogy görcsösen a tökéletes ...
Tovább olvasom →A Hiány Mélytengeri Kékje
A hiány… Mélytengeri kékje. Néha azt hisszük, csupán elvesztett dolgok után érzünk ilyet. Elvesztett szerelmek, elszalasztott lehetőségek, elmúlt pillanatok árnyai. De a hiány ennél sokkal mélyebb....
Tovább olvasom →A Kudarcnak Indigókék Könnycseppjei
Az esti égbolt mély indigókékje alatt ültem, és éreztem, ahogy a kudarc keserű íze beivódik a csontjaimba. Egy régóta dédelgetett álmom foszlott semmivé, mintha sosem létezett volna. A szívem nehéz...
Tovább olvasom →A Szétszórtság Szürke Gyökerei
Ma a szétszórtság gyökereit kutatom magamban. Érzem, ahogy a napjaim apró, lényegtelen töredékekre hullanak, mintha egy óriási tükör tört volna szilánkokra, és minden darabkájában csak egy-egy elka...
Tovább olvasom →