Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Mindennapiság Szürke Selyemkendője
Oly sokszor keressük a spirituális élményeket a hegycsúcsokon, az ősi templomok romjai között, vagy a meditációs elvonulások csendjében. Azt hisszük, csak a különleges helyek és események hozhatják...
Tovább olvasom →A Megérzés Selyem Fehér Fonalai
A megérzés... olyan, mint egy selyemfehér fonalgombolyag, ami ott lapul a szívünk mélyén. Nem látjuk tisztán, de érezzük a finom érintését, a halk rezdülését, ha a helyes irányba indulnánk. Sokszor...
Tovább olvasom →A Büszkeség Jáspis Vörös Falai
A büszkeség. Nem az az egészséges önbecsülés, mely a szívből fakad, hanem az a rideg, jáspis vörös fal, melyet magunk köré emelünk, hogy ne lássák a sebezhetőségünket. Mintha egy ódon várban élnénk...
Tovább olvasom →A Felszínesség Gyöngyház Hamis Csillogása
A tükörképek bűvöletében élünk. Tökéletesre csiszoljuk a felszínt, elrejtve a repedéseket, a ráncokat, az árnyakat. Mintha az értékünk azon múlna, milyen képet vetítünk a világra. De mi történik, h...
Tovább olvasom →A Kételkedés Kőszürke Ködfátyla
A hegytetőn álltam, a völgyek ködbe burkolóztak. Tudtam, hogy az ösvény ott vezet tovább, lefelé, az ismeretlenbe. De a köd sűrű volt, hideg, és a kétely megmarkolt, mint egy jeges kéz. Mi van, ha ...
Tovább olvasom →A Bizalom Aranyló Nektárja
A bizalom... olykor törékenyebb, mint a harmatcsepp a pókfonálon. Könnyen elillan, egyetlen hűtlenség szele is elég ahhoz, hogy nyoma se maradjon. Pedig olyan, mint az aranyló nektár, édes és táplá...
Tovább olvasom →Az Önvaló Obszidián Fekete Tükre
Néha a lélek mélyére kell nézni, oda, ahol a fény már nem hatol át. Nem a ragyogó, napfényes ösvényekre kell tekintenünk, hanem a sötét, csendes barlangokba, ahol az önámítás illúziói szertefoszlan...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Gyöngyház Fénykapuja
A megbocsátás. Olykor hegyeket mozgató erő, máskor suttogásnyi gyengeség. Mi a valóság? Azt hiszem, mindkettő és egyik sem. Inkább egy kapu, mely gyöngyházzá színezett fényben ragyog. Nem ígéret, h...
Tovább olvasom →A Türelem Boróka Illatú Csendje
A türelem gyakran elkerül minket, mint egy rejtőző erdei lény. Pedig ott van a szívünk mélyén, csak zajos világunkban nem halljuk a hangját. Elvárjuk, hogy azonnal beteljesüljenek a vágyaink, hogy ...
Tovább olvasom →Az Elengedés Borostyán Színű Fénye
Tegnap a kertben sétáltam, és megláttam egy kis madarat, ami beakadt a galagonya bokor sűrű ágai közé. Hiába verdesett a szárnyával, nem tudott szabadulni. Ahogy néztem küzdelmét, rájöttem, hogy so...
Tovább olvasom →