Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kudarctól Való Félelem Okkersárga Homokja
Okkersárga homok borít mindent, egy végtelen sivatag, ahol a kudarctól való félelem vibrál a levegőben. Érzem a szemekben a szúrós pillantásokat, a suttogásokat, a mosolyokat, amelyek a gyengeségem...
Tovább olvasom →Az Alázat Indigo Bársony Leple
Hajnalodik. A város zajai még alszanak, de a lelkem már ébren van. Ma az alázatot fürkészem, ezt a láthatatlan, mégis mindent átható erőt. Olyan ez, mint az indigo bársony lepel, ami csendesen boru...
Tovább olvasom →Az Irigység Smaragdzöld Kígyója
Az irigység, ez a smaragdzöld kígyó, lassan tekeredik a szívünk köré, fojtogatva a saját örömünket. Észrevétlenül kúszik be, suttogó hangon táplálva magát a mások sikereivel. Emlékszem, egy napfény...
Tovább olvasom →A Tehetetlenség Sötétkék Óceánja
Néha úgy érzem, mintha egy hatalmas, sötétkék óceán közepén hánykolódnék. Nincsenek evezőim, nincs vitorlám, csak a végtelen víz és a felettem magasodó, néma ég. A tehetetlenség súlya nyomaszt, leh...
Tovább olvasom →A Lelkesedés Rubin Vörös Lángja
Ma a lelkesedésről írok, arról a rubin vörös lángról, mely olykor fel-fellobban bennünk, majd a szürke hétköznapok szelében hamvadni kezd. Emlékszem egy idős kertészre, akitől sok évvel ezelőtt pal...
Tovább olvasom →A Félelem Ezüst Pókhálója
A félelem… egy ezüst pókháló, mely észrevétlenül szövi be a lelkünk zugait. Nem a sötétség gyermeke, hanem a fényé – a fény hiányának a gyermeke. Egy napfényes tisztáson üldögéltem, mikor megláttam...
Tovább olvasom →Az Elvárások Szürke Ködfátyla
Oly sokszor engedjük, hogy az elvárások ködfátyla beborítsa a valóságot. Nem csak mások felénk támasztott követelményei ezek, hanem azok a belső, sokszor kimondatlan ideálok is, amiket magunk elé á...
Tovább olvasom →A Magány Lila Akvarellje
A magány nem feltétlenül sötét és félelmetes, mint azt sokan hiszik. Néha egy gyönyörű, mély lila akvarell, mely a lélek csendes kertjében bontakozik ki. Engedjük meg magunknak, hogy elveszítsük a ...
Tovább olvasom →Az Önzés Obszidián Fekete Végtelensége
Tegnap egy idős asszonyt láttam a piacon. Apró, ráncos kezeiben szorongatott egyetlen, tökéletes piros almát. Körülnéztem, mások is éheztek, mégis az asszony, habozás nélkül, a zsebébe rejtette a g...
Tovább olvasom →A Türelem Halvány Rózsaszín Hajnala
Évekig harcoltam a türelem ellen. Kétségbeesetten akartam a válaszokat, azonnal akartam a beteljesülést. Mint a szél, ami letöri a virágot, mert nem érti, hogy annak időre van szüksége a kibontakoz...
Tovább olvasom →