Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Türelem Zafír Lépcsője
A türelem… oly gyakran keverjük össze a passzivitással, a tehetetlen várakozással. Pedig a türelem nem a mozdulatlanság élettere, hanem a bölcs cselekvés előszobája. Egy zafír lépcső, mely a magasa...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Ametiszt Pillangója
Azt mondják, a Skorpió jegyében születettek mélyen érző, szenvedélyes lelkek. De ez a mélység gyakran hozza magával az ítélkezés árnyékát is, mind mások, mind önmagunk felett. Én is sokáig küzdötte...
Tovább olvasom →A Lemondás Akvamarin Könnye
Néha úgy érezzük, kapaszkodnunk kell. Ragaszkodni a megszokotthoz, a biztosnak vélt alapokhoz, a beteljesületlen álmok szilánkjaihoz. Pedig a Lélek néha épp arra tanít: elengedni. Lépni egyet hátra...
Tovább olvasom →A Döntés Krizokolla Fonala
A döntés néha olyan, mint egy kusza gombolyag. Kékesszürke, krizokolla-színű fonalak tekerednek össze benne, látszólag kibogozhatatlanul. Mindegyik szál egy-egy lehetőség, egy-egy út, amit bejárhat...
Tovább olvasom →A Megelégedettség Jáde Teakertje
Volt egyszer egy remete, aki egy hegytetőn élt, távol a világ zajától. Birtoka csupán egy apró kunyhó, egy vízforrás és egy jáde teáskanna volt. Az emberek sajnálták, azt gondolták, milyen szegény ...
Tovább olvasom →A Félelem Obszidián Alagútja
Belenéztem a mélybe, abba az obszián sötétségbe, ami bennem lakozik. A Félelem Alagútjába, ahol minden lépés egy újabb visszhangot kelt, egyre hangosabban, egyre fenyegetőbben. Nem a külső veszély ...
Tovább olvasom →A Nosztalgia Borostyán Őserdeje
A nosztalgia… furcsa érzés ez. Nem egyszerűen emlékezés, hanem egyfajta vágyakozás egy olyan múlt után, ami talán sosem volt igazán tökéletes. Mintha borostyánba zárt pillangók szárnyait csodálnánk...
Tovább olvasom →A Melankólia Lazúrkertjének Kapuja
A melankólia… sokan kerülik, mint a forró parazsat, pedig mélyén rejtett szépség lakozik. Nem a búskomorság örvénylő, sötét óceánjáról beszélek, hanem arról a szelíd mélabúról, ami egy őszi napleme...
Tovább olvasom →Az Alkalmazkodás Borostyán Cseppjei
A napokban egy különös álom kísértett. Egy hatalmas, ősi erdőben találtam magam, ahol a fák ágai az égig értek, a gyökereik pedig mélyen a földbe kapaszkodtak. Éreztem a természet lüktetését, a föl...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ólom Madárketrece
A Kételkedés néha úgy telepszik ránk, mint egy ólomból öntött madárketrec. Látjuk a kék eget, érezzük a szél ígéretét, halljuk a távoli dalokat, de az a nehéz, sötét anyag fogva tart. Megkérdőjelez...
Tovább olvasom →