Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Önismeret Borostyánszínű Tükre
Valamikor régen, egy elfeledett völgy mélyén, élt egy remete. Nem tudta senki a nevét, de a bölcsességét a szél hordozta, mint a pitypang szálló magvait. Egy nap, egy fiatal lány érkezett hozzá, ar...
Tovább olvasom →A Bizonytalanság Borostyán Labirintusa
A Bizonytalanság... olyan, mint egy borostyánba zárt pillanat. A múlt gyantája megőrizte az eseményeket, az emlékeket, de a jövő felé vezető utat köd fedi. Holnap mi lesz? Jól döntöttem? Vajon eleg...
Tovább olvasom →Az Irigység Smaragdzöld Kígyója
Az irigység… oly sokszor rejtőzik el a legmélyebb zugaiban a szívnek, sunyi, smaragdzöld kígyóként tekeregve a büszkeség gyökerei között. Nem feltétlenül a vágy az, ami kínoz – a vágy valamiért, am...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Bíbor Palástja
A régi könyvtár mélyén, ahol a Nap sugarai óvatosan táncoltak a poros köteteken, találtam rá egy elfeledett tekercsre. Nem volt rajta semmi jelzés, sem cím, csupán a pergamen érdes tapintása és a t...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ólomszürke Köve
A naplemente vörös fátyla lassan ereszkedett a tájra, mikor elindultam a hegytető felé. Minden lépésemmel a kétely ólomszürke köve nehezebben húzott lefelé. Vajon jó úton járok? Vajon elég erős vag...
Tovább olvasom →A Türelem Tejfehér Gyöngyszeme
Ma reggel, ahogy a Nap a Bika jegyében lassan emelkedett, egy apró, szívszorító kép fogant meg bennem. Képzeltem egy magot, elvetve a földbe, sötétségbe zárva, vágyakozva a fényre. Milyen türelmetl...
Tovább olvasom →A Tökéletlenség Rubin Vörös Rózsa
Néha, a lélek kertjében a leggyönyörűbb rózsák azok, melyek szirmai nem tökéletesen egyenletesek. Nem a hibátlan, katalógusból kimásolt szépség ragadja meg a tekintetet, hanem a sajátos, a megismét...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Szürke Selyemfonala
Évekig éltem egy szürke szobában. Nem volt sötét, nem volt hideg, csupán színtelen. Minden reggel ugyanaz a tompa fény ébredt velem, ugyanaz a halk sóhaj szökött ki a számon, ugyanazt a kávét ittam...
Tovább olvasom →A Remény Opál Színű Hajnala
Volt egyszer egy kiszáradt szívű kertész, aki már nem hitt a virágokban. Azt vallotta, a remény csupán illúzió, egy csalóka délibáb a sivatagban. Kertje, egykor színpompás éden, sivár pusztasággá v...
Tovább olvasom →Az Elengedés Ezüstös Vízesése
A ragaszkodás néha olyan, mint egy szívós borostyán, ami gyönyörűen befutja a falakat, de lassan, észrevétlenül elfojtja az életet. Évekig dédelgetett álmok, régi kapcsolatok, elavult szokások – mi...
Tovább olvasom →