Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Visszhangtalan Tükör Ébersége
Léleknaplóm mai lapjain a visszatükröződés misztériuma bontakozik ki. Gondolkozott-e már azon, hogy mennyi időt töltünk azzal, hogy a külvilág tükrében keressük önmagunkat? Azt hisszük, mások tekin...
Tovább olvasom →A Lélek Vándorlása a Tükörpalotában
Léleknaplóm új lapjára ma egy olyan gondolatot hívok, ami talán mindannyiunkban visszhangra talál. Arról a belső utazásról elmélkedem, amikor önmagunk különböző arcait fürkésszük, mintha egy végtel...
Tovább olvasom →A Szépség Elrejtett Fuvallata
Sokszor keressük a szépséget a grandiózusban, a monumentálisban, a feltűnőben. Sietünk, rohanunk, száguldunk az élet forgatagában, és közben átsiklunk a legfinomabb rezdülések, a legcsendesebb cso...
Tovább olvasom →A Meg nem Élt Pillanatok Suttogása
Ismerős az érzés, mikor egy pillanat elszáll, anélkül, hogy igazán megélnéd? Nem a külső eseményekre gondolok, hanem azokra a finom rezdülésekre, a belső csendre, amelyben valami fontos üzenet várt...
Tovább olvasom →A Meg nem Éltek Csendes Rezdülése
Mélyen, a lélek zugában, ott élnek a meg nem éltek. Nem olyanok, mint a kimondott szavak, melyek visszhangja elhal, vagy a megtörtént események, melyek emlékekké válnak. Ezek ennél sokkal finomabba...
Tovább olvasom →A Várakozás Édes Fátyola
Ma reggel a konyhaablakból néztem, ahogy a hajnali fény szelíden kúszik át a ködön, és valami egészen különleges érzés kerített hatalmába. Nem a megszokott sietség vagy a nap teendőinek nyomása, ha...
Tovább olvasom →Az Elengedés Édes Nehézsége
Léleknapló bejegyzés. A csend mostanában mélyebben rezonál bennem, mint valaha. Nem az üres csend, hanem az, amelyik tele van elengedett hangokkal, kihullott levelek zizegésével, és azokkal a rég...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Erő Hangtalan Hívása
Ma reggel, miközben a kávém gőze táncolt a párás ablak előtt, észrevettem egy apró pókhálót a sarokban. Vékony, szinte láthatatlan szálakból szőtt műalkotás, mely valószínűleg egyetlen éjszaka alat...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Ritmus Szelíd Hívása
Léleknapló. A kerti tó partján ülve hallgatom a tücsökzenét. Mintha ez a mindennapi zümmögés valami ősi dallamot hordozna, egy ritmust, amit oly sokszor elfelejtünk a rohanó világ zajában. Ma arra ...
Tovább olvasom →A Lélek Csendes Visszhangja az Elfeledett Énekben
Van úgy, hogy a zajos világ tompítja a lélek fülét. Elnyomja azt a finom, belső dallamot, ami születésünktől fogva bennünk él, mint egy éteri himnusz. Egy ritmus, ami a sajátunk, melyet csakis mi i...
Tovább olvasom →