Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Bizalom Türkiz Madarai
Évekig éltem egy toronyban, falai a saját félelmeimből épültek. Minden kő a mások ítélete, a kudarc lehetősége, a szeretet elvesztésének árnya volt. A kapuk zárva, a kilátás korlátozott, és a napfé...
Tovább olvasom →A Félelem Obszidián Alagútjai
A Félelem. Olyan, mint egy tüköralagút, melynek falai obszidiánból vannak. Minél mélyebbre hatolsz, annál több torz, sötét tükörkép vesz körül. Mindegyik a saját gyengeséged, a saját el nem fogadot...
Tovább olvasom →A Belátás Ametiszt Szobái
A napokban egy rég nem látott barátommal beszélgettem. Mindig is irigyeltem őt a könnyedségéért, a képességéért, hogy bármilyen helyzetben megtalálja a humort és a megoldást. Most azonban valami me...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Lepidolit Mezői
A megbocsátás néha olyan távolinak tűnik, mint egy másik bolygó. Pedig valójában ott van, közvetlenül a szívünkben, egy hatalmas, lila mezőként. A lepidolit köve ez a mező, ami a nyugalom és a harm...
Tovább olvasom →A Kapcsolat Krizokolla Ölelése
Éreztem, ahogy a lelkem szétporlad, mint a szárazföld a tengerparton. Az elszigeteltség finom, mégis mélyreható mérge áramlott bennem. Nem fizikai magány volt ez, hanem a lélek fájdalmas űressége, ...
Tovább olvasom →A Tehetetlenség Rubin Könnyei
A vörös rubin mélyén égő tűz sokszor nem a szenvedély lángja, hanem a tehetetlenség elfojtott kínja. Néha érezzük, ahogy a sors sodrása magával ragad, s mi csak sodródunk, mint egy elhagyott csónak...
Tovább olvasom →A Türelem Ónix Kapui
Emlékszem, mikor először pillantottam meg az Ónix Kapukat. Nem voltak fenségesek, nem ragyogtak ékszerként, csak egyszerűen ott álltak, szürkén, súlyosan, egy ködbe vesző ösvény végén. Kíváncsian l...
Tovább olvasom →A Fásultság Szodalit Sírfeliratai
A szodalit, ez a mélykék kő, a kommunikáció és a megértés szimbóluma. Mégis, néha ahelyett, hogy szavakban nyilvánulna meg, a lélek némaságba burkolózik. Fásultságba. Egyfajta szellemi dermedtség e...
Tovább olvasom →Az Áldozat Labradorit Szemfedői
Emlékszem, kiskoromban a nagymamám mindig azt mondta, az áldozat nem önfeladás, hanem egyfajta szent adomány. Akkor nem értettem. Azt láttam, ahogy feláldozza magát értünk, elveszítve önmagát a gon...
Tovább olvasom →A Remény Rutiltűinek Szövevénye
Olykor eltévedünk a gondolataink sűrűjében, mint egy elhagyatott erdőben, ahol a sötétség és a kétségbeesés fái tornyosulnak fölénk. Minden mozdulatunkat a félelem irányítja, a remény pedig csak eg...
Tovább olvasom →