Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Nostalgia Füstkvarc Emlékei
A füstkvarc szürkületében időzöm, s az emlékek képei, mint régi filmtekercsek, pörögnek előttem. Nem a fájdalmas, borongós emlékek ezek, hanem azok, melyekben a szív édes-bús mosollyal gyönyörködik...
Tovább olvasom →Az Elengedés Apatit Pillangói
Az elengedés nem felejtés. Nem is menekülés. Hanem egy mély, belső átalakulás, melynek gyökerei a jelen pillanatba kapaszkodnak, miközben szárnyai a lehetőségek végtelen égboltja felé törnek. Képze...
Tovább olvasom →A Düh Topáz Viharfelhői
A düh… sokan démonként tekintenek rá, tűzvészként, ami mindent elemészt. Pedig a düh nem feltétlenül pusztítás. Képzeljük el inkább, mint egy topáz színű viharfelhőt, ami a lelkünk egén gyülekezik....
Tovább olvasom →A Kételkedés Borostyán Gyökerei
A kert közepén álltam, a kezemben egy apró borostyán darab. Láttam benne a bezárt ősidőket, a megkövült napfényt, a múlandóság emlékművét. És hirtelen megértettem. A kételkedés is ilyen. Belénk zár...
Tovább olvasom →Az Élet Igazságtalanságának Jáspis Szilánkjai
Az Élet, ez a soha véget nem érő tánc a fény és árnyék között, néha kegyetlenül bánik velünk. Érezzük az igazságtalanság éles, szilánkos fájdalmát, mintha apró jáspisdarabok szúrnák át a szívünket....
Tovább olvasom →Az Elszigeteltség Rodokrozit Kertjei
A rodokrozit, a szív köve, néha kényszeres kertésszé válik. Kerítéseket emel, rózsaszín falakat, melyek védik a belső virágokat a külvilág zord szeleitől. Ez az elszigeteltség kertje. Egy hely, aho...
Tovább olvasom →A Bizonytalanság Aventurin Labirintusa
A Bizonytalanság. Milyen idegennek tűnik ez a szó a lélek számára, pedig valójában a legősibb otthona. Hisz hol máshol születhetne meg az új, ha nem a homályban, ahol a formák még csak sejtelmesen ...
Tovább olvasom →Az Irigység Malachit Suttogásai
Az irigység... egy mélyzöld, kígyózó érzés, mint a malachit erezete. Nem mindig nyilvánvaló, nem ordít, hanem halkan suttog a lélek sötét zugaiban. Megmérgez, mielőtt észrevennénk, hogyan fonódott ...
Tovább olvasom →A Vágy Akvamarin Csalogányai
A vágy... gyakran festjük le élénk színekkel, mint valami ragyogó, elérhető célt. Pedig néha, mélyen legbelül, a vágy nem más, mint egy akvamarin csalogányokból álló kórus, mely egy távoli, sosemvo...
Tovább olvasom →A Magány Szerpentin Tekervényei
A magány nem feltétlenül a társ hiánya. Gyakran az a mély, kígyózó érzés, ami akkor markolász, amikor idegennek érezzük magunkat a saját bőrünkben, a saját életünkben. Szerpentin: a kő, mely a tran...
Tovább olvasom →