Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Lélek Csiszolatlan Gyémántja a Fényben
Sokszor hisszük, hogy a tökéletesség a cél, egy hibátlanra csiszolt felszín, ami minden szögből ragyog. De mi van, ha a valódi szépség nem a makulátlan tükörben rejlik, hanem abban a durva, eredeti...
Tovább olvasom →A Lélek Csendes Tükre az Időn Át
Van, amikor az ember úgy érzi, mintha egy láthatatlan folyó sodorná magával, megállíthatatlanul. Az idő folyama ez, melynek felszínén a mindennapok kavarognak, s néha úgy tűnik, képtelenek vagyunk ...
Tovább olvasom →Az Elengedés Fényes Hárfája
Léleknaplóm lapjain ma egy különös, mégis ismerős dallam csendül fel. Olyan, mint egy elfeledett hárfa, melynek húrjai sokáig néma maradtak, porosak voltak, és csak most, a szél lágy érintésére kez...
Tovább olvasom →A Megfagyott Remény Ébredése
Léleknapló. Van egy csendes zug a szívünk mélyén, ahová időnként visszahúzódunk, amikor a külvilág zajos és a lelkünk fáradt. Én is így tettem mostanában. Különösen az idei tél hozott magával egy m...
Tovább olvasom →A Lélek Csendes Varázsa a Határon
Van, amikor az élet egy labirintus, ahol minden fal az elmúlt döntéseinkből épült. A múlt árnyai hosszúra nyúlnak, és elhomályosítják a jelent, sőt, a jövő ígéretes fényét is. Ilyenkor érezzük magu...
Tovább olvasom →A Felhőkön Túl Élő Tükör
Ma reggel a köd ölelte a tájat, s a napfénynél is erősebben éreztem a bennem rejlő elégedetlenség apró, szürke fátylait. Mintha egy láthatatlan kéz finoman borítaná be a látóteremet, tompítva a szí...
Tovább olvasom →A Lélek Csiszolatlan Gyöngyszeme
Léleknaplóm sorait ma a tökéletesség illúziójának árnyékában kezdem. Mennyit kergetjük ezt a délibábot, mennyi energiát fektetünk abba, hogy hibátlanok legyünk, hogy megfeleljünk egy külső képnek, ...
Tovább olvasom →A Szív Szikrája az Ismeretlen Ösvényen
Van, hogy az ember úgy érzi, mintha egy láthatatlan, ám mégis súlyos teher nyomná a vállát. Ez a teher gyakran nem más, mint a megszokás kényelmes, de egyre szűkebb ruhája. Egy ilyen napon, mikor a...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Éteri Hullámzása
Éjjelente, amikor a holdsugarak ezüstös fátylat szőnek a világra, gyakran elgondolkodom az emberi szív rejtett zugaiban. Ma éjjel a megbocsátás misztériuma szállt meg. Nem a másoknak adott, vagy a ...
Tovább olvasom →A Szétszóródott Figyelem Visszhangja
Mélyen lélegzem. A levegő hideg, mégis melenget valami ismeretlen, finom vibrálás. A világ rohan, pörög, és mi vele együtt, anélkül, hogy igazán megállnánk egy pillanatra. Figyelmünk ezerfelé szaka...
Tovább olvasom →