Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Irigység Smaragdzöld Ködfátyla
Volt egyszer egy idős asszony, akinek kertje híres volt a környéken. Nem a ritka virágok, vagy a különleges gyümölcsök miatt, hanem a kert atmoszférája miatt. Aki belépett, békét, harmóniát érzett,...
Tovább olvasom →A Kiszolgáltatottság Könnyű Tollpihéi
Olyan ez, mint amikor a madár elengedi a faágat. Nincs kapaszkodó, nincs biztos pont. Csak a levegő, a szél, és a szárnyak, amik talán még nem elég erősek. A kiszolgáltatottság nem feltétlenül gyen...
Tovább olvasom →A Kiváncsiság Ezüstös Holdfénye
A kiváncsiság... gyakran tartjuk gyermeteg dolognak, valami olyasféle ártatlan érdeklődésnek, ami múlandó, ahogy a felhők elvonulnak az égen. Pedig a kiváncsiság az a hajtóerő, mely a tudást táplál...
Tovább olvasom →A Képzelet Illatos Tündérkertje
Oly sokszor halljuk, hogy a képzelet a valóságtól való menekülés eszköze. Pedig, ha igazán belegondolunk, talán a képzelet az a tündérkert, ahol a lélek legbensőbb vágyai virágoznak. Nem a rideg, k...
Tovább olvasom →A Bizalom Éteri Hárfája
Oly sokszor hallottam a bizalomról, mint valami törékeny virágról, melyet óvni kell a zord szelektől. Pedig a bizalom nem virág, hanem egy éteri hárfa. Húrokból szőtt, finom rezgésekből épülő hangs...
Tovább olvasom →Az Elengedés Borostyánszínű Pillangói
A ragaszkodás néha olyan, mint egy gyönyörű, de törött szárnyú pillangó. Fogjuk, óvjuk, pedig a legjobb, amit tehetünk, hogy elengedjük. Engedjük, hogy a borostyánszínű szárnyai a napfényben táncol...
Tovább olvasom →A Vágyak Szivárványhídjának Illúziója
Lelkünk néha szivárványhídra téved, amelyet a vágyak festenek ragyogó színekre. A távolba mutat, egy elképzelt paradicsomba, ahol minden tökéletes, minden hiány pótolva, minden fájdalom gyógyírrel ...
Tovább olvasom →Az Önzés Repedezett Porcelánmaszkja
Egy idősödő fazekas élt a hegyek között. Munkái híresek voltak a szépségükről és a tartósságukról, de a mester titokban egy sosem teljesülő vágytól szenvedett: a tökéletes teáskészlet megalkotásátó...
Tovább olvasom →A Félelem Suttogó Homályszövete
A félelem… gyakran mint egy suttogó homályszövet telepszik le a szívünkre, eltorzítva a valóságot, és gúzsba kötve a szárnyaló lelket. Emlékszem, egy vén bükkfára, ami magányosan állt a hegytetőn. ...
Tovább olvasom →A Hálátlanság Rozsdamarta Béklyói
Éreztem, ahogy a nap sugarai megcsillannak az arcomon, de a szívem mélyén mégis sötétség uralkodott. Ajándékot kaptam, olyat, amire régóta vágytam. Egy lehetőséget, egy esélyt a kiteljesedésre. De ...
Tovább olvasom →