Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Szív Csendes Emléke a Lelkek Labirintusában
Mélyen lélegzem, és a levegőben érzem az elmúlt napok csendes zűrzavarát. Van, amikor a lélek olyan, mint egy ősi, rejtett kódex, melynek lapjai évszázadok porával borítottak. A mai napon az a fel...
Tovább olvasom →A Lélek Csendes Hajléka a Váróteremben
Az élet gyakran egy végtelen váróteremhez hasonlít, ahol a lelkünk hol türelmetlenül, hol beletörődve üldögél, várva a következő hívásra, a következő ajtó kinyílására. Ez a váróterem nem feltétlenü...
Tovább olvasom →A Lélek Lángja az Árnyékban
Ma reggel a kelő nap sugarai egy különös árnyékot festettek a falra. Egy pillanatra megbabonázva figyeltem, ahogy a fény és a sötétség játéka apró, de felismerhető formát öltött, mintha egy sziluet...
Tovább olvasom →A Lélek Csendes Suttogása az Elágazásokban
Ismét itt ülök a Léleknapló lapjai előtt, és a levegő mintha sűrűbb lenne, mint máskor. Talán azért, mert mostanában a választások súlya nehezedik rám. Nem nagy, világrengető döntések, hanem azok a...
Tovább olvasom →Az Előre Rohant Léptek Szelíd Visszhangja
Ma reggel egy különös gondolat ébresztett fel, még mielőtt a Nap első sugarai megcsókolták volna a párkányt. Mintha a csend suttogta volna a fülembe: mi van azokkal a léptekkel, amiket sosem tettün...
Tovább olvasom →A Lélek Csendes Suttogása a Vihar Után
Van, amikor a lélek olyan, mint egy tenger, melyet vihar ostromolt. Hullámok korbácsolják, sötét felhők gyülekeznek felette, és a partra csapódó erőszakos víz elmos minden régi nyomot. Ilyenkor ére...
Tovább olvasom →A Szétszóródott Pillanatok Gyöngyfüzére
Mélyen bennünk, a lélek rejtett zugában, ott él a felismerés, hogy az idő nem egy végtelen folyó, hanem apró, csillogó gyöngyök sora, melyeket gondatlanul elszórunk a mindennapok szürke porában. Gy...
Tovább olvasom →A Holnap Szelíd Hívása a Ma Rúzsfoltjában
Van úgy, hogy az életünk úgy fest, mint egy régi vászon, amit már annyiszor átfestettünk, hogy az eredeti színek teljesen elvesztek a vastag rétegek alatt. Hányszor ragaszkodunk ahhoz, ami már rég ...
Tovább olvasom →A Lélek Csendes Suttogása a Hála Kertjében
Mélyen lélegzem. A kora őszi levegő éles, mint az igazság, mégis puha, mint egy ölelés. Valami elcsendesedett bennem az utóbbi időben, valami, ami korábban harsányan kiáltott. A hangok, amelyek a h...
Tovább olvasom →A Veszteség Finom Szövésű Hálója
Léleknaplómban ma a veszteség finom, mégis áthatoló hálóját bontom ki, mely láthatatlanul fonódik körénk, amikor valami vagy valaki eltűnik az életünkből. Nem csupán a halálról beszélek, hanem a cs...
Tovább olvasom →