Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Rend Eperfekete Fonala
Ma a Nap és a Szaturnusz szembenállása különösen érezhető. A káosz tánca hívogat, a régi rend felbomlása ijesztő ígéretet suttog. Sokszor azt hisszük, a rend merev, korlátozó, börtön. Pedig a valód...
Tovább olvasom →A Vágy Rubinvörös Lángjai
A vágy... mennyire démonizáljuk, és mennyire tartjuk mégis életben a tüzét magunkban. Nem a birtoklás éhségéről beszélek, nem a hiány szülte ürességről, hanem arról a rubinvörös lángról, ami akkor ...
Tovább olvasom →Az Önvád Bíbor Akácvirágai
Az önvád, ez a furcsa, bíbor virágokkal teli akácfa, mélyen gyökerezik lelkünk kertjében. Nem mérgező, nem is halálos – de tövisei élesek, szirmai pedig illatosak, éppen ezért oly nehéz tőle szabad...
Tovább olvasom →Az Önbeteljesítés Aranyló Selyemútja
Oly sokszor tévedünk el a külső elvárások útvesztőjében, megfeledkezve arról a belső iránytűről, mely a saját szívünk mélyén rejtőzik. Az önbeteljesítés nem egy távoli cél, hanem egy aranyló selyem...
Tovább olvasom →Az Alázat Borostyán Pillangója
Volt egyszer egy büszke szív, mely magasan hordta magát, mint a hegycsúcs a felhők felett. Azt hitte, mindent tud, mindent lát, mindenre képes. Nem hallgatott a suttogó szélre, a föld bölcsességére...
Tovább olvasom →A Bizalom Borostyán Szívverése
A Bizalom... milyen törékeny is tud lenni, akár egy őszi levélke a szélben. Pedig a lelkünk legbensőbb kertjében kéne gyökereznie, mint egy hatalmas, éltető fának. Évekig építgetjük, locsolgatjuk a...
Tovább olvasom →A Hála Napsárga Madárháza
A hála… olyan, mint egy napsárga madárház, amit a szívünk mélyén építünk. Sokszor elfelejtkezünk róla, belemerülünk a mindennapok szürkeségébe, panaszkodunk a hiányra, a nehézségekre. Pedig ott van...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Borvörös Rózsája
Évekig elkerültem a kertnek azt a sarkát. Mindig éreztem, hogy valami ott vár, valami, amihez még nem vagyok elég bátor. Valami, ami megváltoztathat. Pedig a kert maga hívogatott, a virágok suttogt...
Tovább olvasom →A Bátorság Mélykék Tánca
Néha a bátorság nem oroszlánként ordít, nem kardot ránt, nem rohan a csatába. Néha a bátorság egy halk sóhaj, egy remegő kéz, ami kinyúl valaki felé, akitől félünk. A bátorság lehet az is, hogy nem...
Tovább olvasom →Az Elengedés Gyöngyház Kapuja
Olyan régóta cipeltem már. Nem is tudom, mikor vettem fel először. Talán egy gyerekkori sérelem, egy elszalasztott lehetőség, egy kimondatlan szó – már nem is emlékszem pontosan. De ott ragadt benn...
Tovább olvasom →