Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kíváncsiság Arany Pillangószárnya
Egy apró arany pillangó szállt le a vállamra. Éreztem a súlytalanságát, a szárnyainak finom rezdülését. Tudtam, nem véletlenül jött. Ez a pillangó a Kíváncsiság volt, néha elfeledett, de mindig ott...
Tovább olvasom →A Derű Citrin Sárga Mosolya
Oly sokáig kerestem a boldogságot a hegytetőkön, a templomok mélyén, az egzotikus tájakon. Azt hittem, valami külső dolog, valami elérendő cél, valami megszerzendő tárgy rejti a kulcsot. Aztán egy ...
Tovább olvasom →A Kételkedés Gyöngyház Szürke Köde
A hajnali köd lassan oszlott a völgy felett, gyöngyház szürke fátyolként borítva a tájat. Én pedig ott álltam a ködben, éppen olyan zavarosan és bizonytalanul, mint maga a táj. Kételkedtem. Kételke...
Tovább olvasom →Az Elengedés Borostyán Könnycseppjei
Ma reggel egy különös álom ébresztett. Egy ősrégi, borostyán színű fát láttam, melynek ágairól könnycseppekként hullottak alá a megkövült gyanták. Mindegyik csepp egy-egy el nem engedett emlék, egy...
Tovább olvasom →A Harag Hematit Vörös Patakjai
A harag. Sokan démonként tekintenek rá, elfojtandó szörnyetegként. Én azt mondom, nézzünk a mélyére, érezzük a vas ízét, a hematit vörös árnyalatát. Mert a harag nem feltétlenül a pusztítás szülője...
Tovább olvasom →A Félelem Alabástrom Szobrai
Ma reggel, ahogy a nap aranyló ujjai átnyúltak a függönyön, egy régi félelem alabástrom szobra tűnt fel a tudatom mélyén. Nem egy konkrét rettegés volt, hanem a Félelem maga, rideg és formátlan, mi...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Holdfény Szőnyege
Oly sokszor halljuk a megbocsátás fontosságát, mintha egy kötelező feladat lenne, egy kipipálandó pont a spirituális fejlődés listáján. Pedig a megbocsátás nem más, mint egy ajándék. Nem a másiknak...
Tovább olvasom →A Tökéletlenség Rubin Vörös Virágai
Oly sokáig kerestem a tökéletességet, a hibátlan harmóniát az életem minden területén. Úgy gondoltam, csakis a kifogástalan formában jelenhet meg a valódi szépség, az igazi érték. Mintha egy láthat...
Tovább olvasom →A Változás Opálfényű Szele
Féltem a változástól. Mint egy fa, mely mélyen gyökerezik a földben, kapaszkodtam a megszokottba, a biztosba. A napjaim egyformák voltak, a gondolataim is. Tudtam, hogy ez nem helyes, éreztem, hogy...
Tovább olvasom →Az Önvaló Ónix Fekete Tükre
Az Önvaló Ónix Fekete Tükre nem hazudik. Nem simítja el a ráncokat, nem szépíti a valóságot. Fénytelen mélységében a legrejtettebb árnyakat is megmutatja, a gyengeségeinket, a félelmeinket, a legmé...
Tovább olvasom →