Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kételkedés Ólomszürke Köve
A naplemente vörös fátyla lassan ereszkedett a tájra, mikor elindultam a hegytető felé. Minden lépésemmel a kétely ólomszürke köve nehezebben húzott lefelé. Vajon jó úton járok? Vajon elég erős vag...
Tovább olvasom →A Türelem Tejfehér Gyöngyszeme
Ma reggel, ahogy a Nap a Bika jegyében lassan emelkedett, egy apró, szívszorító kép fogant meg bennem. Képzeltem egy magot, elvetve a földbe, sötétségbe zárva, vágyakozva a fényre. Milyen türelmetl...
Tovább olvasom →A Tökéletlenség Rubin Vörös Rózsa
Néha, a lélek kertjében a leggyönyörűbb rózsák azok, melyek szirmai nem tökéletesen egyenletesek. Nem a hibátlan, katalógusból kimásolt szépség ragadja meg a tekintetet, hanem a sajátos, a megismét...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Szürke Selyemfonala
Évekig éltem egy szürke szobában. Nem volt sötét, nem volt hideg, csupán színtelen. Minden reggel ugyanaz a tompa fény ébredt velem, ugyanaz a halk sóhaj szökött ki a számon, ugyanazt a kávét ittam...
Tovább olvasom →A Remény Opál Színű Hajnala
Volt egyszer egy kiszáradt szívű kertész, aki már nem hitt a virágokban. Azt vallotta, a remény csupán illúzió, egy csalóka délibáb a sivatagban. Kertje, egykor színpompás éden, sivár pusztasággá v...
Tovább olvasom →Az Elengedés Ezüstös Vízesése
A ragaszkodás néha olyan, mint egy szívós borostyán, ami gyönyörűen befutja a falakat, de lassan, észrevétlenül elfojtja az életet. Évekig dédelgetett álmok, régi kapcsolatok, elavult szokások – mi...
Tovább olvasom →A Nosztalgia Selyemfényű Álomszövete
A nosztalgia… ó, mily édesen keserű illat lengi körül ezt a szót! Nem csupán a múlt iránti vágy, hanem egyfajta tudatos elszakadás a jelentől. Egy gyönyörű, ám csapdákkal teli álomszövet, melybe kö...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Alabástrom Pillangója
Ma reggel a napfény furcsa, alabástrom színezetben szűrődött be az ablakomon. Eszembe juttatta a megbocsátást, ezt a törékeny, mégis hatalmas erőt, ami bennünk lakozik. Olyan, mint egy pillangó szá...
Tovább olvasom →A Harag Éjfélkék Óceánja
A harag éjfélkék óceánja, mély és kiszámíthatatlan. Hol tükörsima, csendes felszín, mely alatt ott rejtőzik a vihar, hol pedig tajtékzó hullámok, melyek mindent el akarnak sodorni. Sokáig azt hitte...
Tovább olvasom →A Magány Aranyló Kagylóháza
A Magány. Nem feltétlenül az üresség sivár pusztasága, hanem néha egy aranyló kagylóház, melyben a lélek visszahúzódva hallgathatja a saját óceánjának a zúgását. Tudom, sokan félnek tőle, mint vala...
Tovább olvasom →