Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elengedés Ezüst Tollpihéje
Oly sokáig kerestem a megoldást, a kulcsot, ami kinyitja a szív kapuját. Rájöttem, nincs kulcs. Nincs varázsige. Csak egy mély lélegzet, és a felismerés, hogy néha a szeretet azt jelenti, elengedni...
Tovább olvasom →A Lemondás Sáfránysárga Köpenye
Ma a lemondás fátylába burkolózom. Nem a hiány fájdalmas, szaggató érzése ez, hanem a bölcs belátás csendes nyugalma. A Nap a Halak jegyében jár, elmosva a határokat, feloldva a ragaszkodást. Érzem...
Tovább olvasom →Az Álruhás Áldás Mézeskalácsa
Sosem értettem igazán a kudarc fogalmát. Évekig úgy éltem, mintha egyenes vonal lenne a célomig vezető út, s mikor letértem róla, azt hittem, valami végzetes hiba csúszott a számításaimba. Ma már t...
Tovább olvasom →A Bánat Gyöngyház Könnycseppjei
Néha, amikor a Hold a legmagasabban jár, és a csillagok mintha közelebb lennének, mint valaha, érzem a bánat súlyát a szívemben. Nem a drámai, fájdalmas zokogást, hanem egy finom, áttetsző melankól...
Tovább olvasom →A Szabadság Lazacszínű Fényalagútja
Azt mondják, a halak nem látják a vizet, amiben úsznak. Mi, emberek is gyakran elveszünk a saját megszokásaink, berögződéseink "vizében", és nem vesszük észre, hogy mennyire behatároltak ...
Tovább olvasom →Az Egység Smaragdzöld Lángja
Tegnap egy idős asszonyt láttam a piacon. Apró, ráncos kezeivel gyümölcsöket válogatott, szeme pedig valahol messze járt. Mintha nem is a zöldségek között lenne, hanem egy másik dimenzióban, ahol a...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Aranyló Nektárja
Az élet néha olyan, mint egy méhkas. Zsongás, szorgoskodás, édes méz reménye… ám ott vannak a fullánkok is. A sérelmek, a fájdalmak, amiket másoktól kapunk, vagy mi magunk okozunk. Gyakran forgatju...
Tovább olvasom →A Harag Hematit Vörös Köve
A harag. Hematit vörös kő a lelkünk kertjében. Először csak apró kavics, talán észre sem vesszük. De ha nem figyelünk oda, ha hagyjuk, hogy a gyökerei mélyre eresszenek, hatalmas sziklává növekedhe...
Tovább olvasom →A Félelem Szürke Selyemgubója
Ma reggel, ahogy a Nap lassan átmászott a horizonton, éreztem, ahogy a félelem finom, de szívós selyemgubóként fonja be a szívemet. Nem egy konkrét dologtól való félelem volt ez, hanem a létezés ma...
Tovább olvasom →A Bizalom Pillangó Szárnycsapásai
Talán a legnehezebb lecke, amit az élet tanít, a bizalom. Nem a vak hit, hanem az a mély, csendes tudás, hogy minden pontosan úgy alakul, ahogy annak lennie kell, még akkor is, ha pillanatnyilag ne...
Tovább olvasom →