Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kontroll Jáde Zöld Börtöne
A kontroll, az a jádezöld börtön, amit saját magunk köré építünk. Azt hisszük, védelmet nyújt a káosztól, az ismeretlentől, de valójában elszigetel minket az élet valódi áramlásától. Emlékszem, egy...
Tovább olvasom →A Halogatás Aranyló Pókhálója
Ott ülök a teendőim erdejének szélén, sötétedik. Egy gigászi feladat áll előttem, tudom jól, de ahelyett, hogy fejest ugranék a sűrűjébe, inkább nézem, ahogy az aranyló pókháló – a halogatás hálója...
Tovább olvasom →A Hála Aranyszínű Méhkasa
Ma reggel, ahogy a nap sugarai finoman simogatták az arcom, egy apró méhecske zümmögött be az ablakomon. Nem féltem, valahogy éreztem, békés szándékkal jött. Kicsit körberepült, majd elszállt. Ez a...
Tovább olvasom →A Bizalom Aranyló Madárhangja
A bizalom… olyan, mint egy apró, aranyló madárhang a sűrű erdőben. Alig hallható, mégis, ha figyelünk, elvezethet a fényre. Sokszor elnyomják a félelem, a csalódás, a kétely zajai. Mintha valami mé...
Tovább olvasom →A Félelem Gyöngyházfehér Maszkja
A félelem gyöngyházfehér maszkja ott lapul mindannyiunk mélyén, egy tükörképe azoknak a legbensőbb sebeknek, amelyeket oly gondosan őrzünk a világ elől. Néha egy selymes érintés, máskor egy jéghide...
Tovább olvasom →A Szorongás Zafírkék Ketrece
Ma hajnalban, a telihold ezüstös fényében, egy rég nem látott vendég kopogtatott a lelkem ajtaján: a szorongás. Zafírkék ketrecbe zárt madárként verdesett bennem, kalitkájának rácsai a "mi les...
Tovább olvasom →A Megítélés Obszidián Fekete Medúzája
A megítélés. Egy sötét, csillogó obszián Medúza, melynek tekintete kővé dermeszti a lélek szárnyait. Olyan könnyű ítélni, különösen másokat, mert az eltereli a figyelmünket a saját, belső sötétségü...
Tovább olvasom →A Kötődés Akvamarin Hálója
A kötődés. Gyakran érezzük úgy, egy ragyogó akvamarin háló, mely óv, megtart. De mi történik, ha ez a háló szorítani kezd? Amikor már nem véd, hanem fogva tart? Egy régi legenda szerint a tenger mé...
Tovább olvasom →Az Irigység Sárkányzöld Szeme
Az irigység… gyakran festjük pokoli színűre, sárkányzöldre, ám a forrása mélyebb, mint a lángok. Emlékszem, egy csillagfényes éjszakán a hegytetőn ülve figyeltem a kis falu fényeit. Egyik távoli há...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Borvörös Köpenye
Az elfogadás... milyen nehéz is ez a szó, különösen önmagunkkal szemben. Könnyű mások hibáin átsiklani, megértőn mosolyogni, de a saját botlásaink, árnyékaink, torz tükörként verődnek vissza ránk, ...
Tovább olvasom →