Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elvárások Borostyánketrecének Súlya
Néha úgy érzem, a vállamon cipelt súly nem is az enyém. Mintha valaki más pakolta volna oda, szép lassan, évtizedek alatt, elvárásokból font borostyánketrecbe zárva. "Légy ilyen! Csináld azt! ...
Tovább olvasom →Az Önbeteljesítés Smaragdzöld Labirintusa
Sokáig azt hittem, az önbeteljesítés egyenes út. Egy széles, kövezett ösvény, ahol virágok szegélyezik az utat, és madarak csicseregnek. Azt hittem, ha elég keményen dolgozom, elég jól viselkedem, ...
Tovább olvasom →A Nagylelkűség Rubin Vörös Lángja
Az univerzum olykor próbára teszi a szívünk. Nem azért, hogy megbüntessen, hanem hogy megmutassa, mire vagyunk képesek. Emlékszem, egykoron szűkmarkú voltam, féltem a javaim, mintha azok definiálná...
Tovább olvasom →A Magány Ibolyakék Selyme
A magány nem feltétlenül a rideg falak és a némán kongó üresség szinonimája. Néha, valójában, a magány az ibolyakék selyem, mely óvóan burkol be, mikor a világ zajától megfáradt lélek pihenni vágyi...
Tovább olvasom →A Figyelem Aranyló Pillanatai
Oly sokszor elvész a lélek a tennivalók tengerében, a külső zajokban. Hisszük, hogy a megoldások valahol máshol rejlenek, a következő feladatban, a jövőben, valaki másban. Pedig a valódi kulcs a je...
Tovább olvasom →A Szív Szelíd Akvamarin Hangja
Az áldozatvállalás terhe sokszor olyan, mint egy láthatatlan köpeny, mely a vállunkra nehezedik, elnyomva a bennünk rejlő öröm tiszta forrását. Azt hisszük, másokért tesszük, pedig valójában önmagu...
Tovább olvasom →A Hit Újjászületésének Lila Pillangója
Életünk során sokszor érezzük, hogy elveszítjük a hitet. Nem feltétlenül Istenben, hanem magunkban, a jövőben, abban, hogy bármi jó is történhet még. A cinizmus szürke fátyla borul a szívünkre, és ...
Tovább olvasom →A Félelem Ezüst Szürke Hálója
A félelem. Egy ezüstszürke háló, mely észrevétlenül borul ránk, finom szálai befogják a lélegzetet, a mozdulatot, a gondolatot. Nem egy démon, nem egy külső ellenség. Sokkal inkább egy tükör. Egy t...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Alabástrom Kelyhe
Hajnal volt, a Nap még csak kacsintott a horizont felé, amikor elindultam a Hegyen. Nem vittem mást, csak egy üres alabástrom kelyhet. Azt mondták, a hegy tetején találok egy forrást, melynek vize ...
Tovább olvasom →Az Irigység Sárkányzöld Pillantása
Sárkányzöld pillantás. Észrevétlenül kúszik be a szívbe, mint a borostyán a régi falakra. Nem hívtad, mégis ott van, rágja a boldogság virágait. Az irigység. Olyan, mint egy sötétzöld kristály, mel...
Tovább olvasom →