Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Hit Könnycseppek Gyémántja
Néha, a legsötétebb órákban, mikor a kétely szürke ködbe burkol mindent, és a jövő csupán egy fenyegető árnyék, elfelejtjük, mi is tartott minket addig a felszínen. A hit. Nem a vak, megingathatatl...
Tovább olvasom →A Türelem Égi Vízcseppjei
Hajlamosak vagyunk a türelmetlenséget valami gyengeségnek, hibának tartani. Pedig a türelem nem a cselekvésképtelenség, hanem a mélységes bizalom gyümölcse. Egy kertész nem rángatja ki a földből a ...
Tovább olvasom →Az Alázat Borostyánfényű Patakja
Az alázat… sokszor gyengeségnek látjuk, pedig a valódi erő forrása. Nem a megalázkodás, nem a lemondás önmagunkról, hanem a tiszta látás képessége. Látni a helyünket a nagy egészben, elfogadni a ko...
Tovább olvasom →A Csend Erdőinek Mélysége
A megfelelés aranyozott kalitkája rég összetört. Repesztette a vágy, hogy önmagam erdejébe vessek gyökeret. Hosszú ideig mások hangja visszhangzott bennem, elnyomva a saját ritmusom. Azt hittem, cs...
Tovább olvasom →A Hiány Lila Akvarellje
A hiány. Olyan, mint egy lila akvarellfolt a lelkünk vásznán. Először talán dühösen próbáljuk letörölni, elfedni ragyogóbb színekkel, de a lila makacsul átsüt. Aztán bánat lesz belőle, szürke esőcs...
Tovább olvasom →A Hála Aranyló Méhkasa
Éreztem a szívemben a hiányt, egy ürességet, amit semmi sem tudott betölteni. Kerestem kincseket, elismerést, szerelmet – mindent, ami a világ szemében érték. De minél többet hajszoltam, annál távo...
Tovább olvasom →Az Elengedés Arany Pillangószárnya
Ma reggel egy arany pillangó szállt az ablakomra. Perczekig néztem, ahogy finom szárnyait rezegteti, mintha valami titkos üzenetet akarna átadni. Aztán hirtelen felemelkedett és elrepült. Megértett...
Tovább olvasom →A Fájdalom Lila Akác Illata
Azt mondják, a fájdalom elkerülhetetlen, a szenvedés választható. Én sokáig választottam a szenvedést. Rágódtam, analizáltam, újra és újra lejátszottam a filmeket a fejemben, ahol valaki megbántott...
Tovább olvasom →A Kontroll Szívszorító Szorítása
A kontroll. Milyen édes kísértés! Azt hisszük, biztonságot ad, mintha pórázon vezethetnénk a sorsot. Egy illúzió, drága illúzió. Emlékszem, egy régi kertészre, aki rabja volt a tökéletes rózsakertn...
Tovább olvasom →A Ragaszkodás Rozsdamarta Ketrece
Tegnap egy régi, repedt teáscsészét tartottam a kezemben. Még a nagymamámé volt. Érzem a finom, törékeny porcelán érintését, és hirtelen átfut rajtam az a mély, szívszorító fájdalom, ami a múlandós...
Tovább olvasom →