Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Suttogó Kétségek Fátyolán Túl
Mélyen, a lélek csöndes zugában, ott él egy suttogó, alig hallható hang, mely a kételyek fátylát szövi. Nem pusztán a bizonytalanság rideg szele, hanem egy finomabb, ravaszabb árnyék, ami a képessé...
Tovább olvasom →A Helytelenített Szégyen Csendes Fuvallata
Néha úgy érezzük, a szégyen olyan terhes köpeny, ami elválaszt minket a világtól, és önmagunktól. Egy mély, fájdalmas suttogás, ami azt mondja: „nem vagy elég jó”. Ez a suttogás nem a miénk, hanem ...
Tovább olvasom →Az Elengedett Csend Szélén
Ma reggel a hajnali párában sétálva egy elfeledett sarokba tévedtem a kertben. Egy apró, törékeny pókfonál csillant meg a harmatos fűszálakon, mintha láthatatlan hidat szőtt volna két levél között....
Tovább olvasom →A Megbocsátás Rejtett Gyökerei
Ma reggel a konyhám ablakából a kora őszi napfényben fürdő, harmatos kertet néztem. Egy apró, gyenge fűszálra tévedt a pillantásom, mely ádázul kapaszkodott a földbe, noha körülötte már sárguló fal...
Tovább olvasom →A Veszteség Kertjének Rejtett Forrásai
Az élet, mint egy hatalmas, titokzatos kert. Van benne bőség, színpompa, illatok mámora, és vannak szürkébb, kopárabb részek is, ahol a fák elvesztik leveleiket, ahol a föld kiszárad, és ahol a fén...
Tovább olvasom →A Gyökértelen Vágyak Rejtett Útjai
Van úgy, hogy a szívünk egy ismeretlen tájra vágyik. Egy olyan földre, melynek arany porát még sosem éreztük a talpunk alatt, mégis égető honvágyat érzünk utána. Ez a gyökértelen vágy, mely mintha ...
Tovább olvasom →A Fénytörő Árnyék Tánca
Minden lélek, mint egy apró fénypont, érkezik erre a földre, hogy ragyogjon. De ahogy a napfény áthalad egy prizmán, és szivárvány ezernyi színére bomlik, úgy a mi lényünk is számtalan árnyalatra, ...
Tovább olvasom →A Veszteség Csendes Bölcsessége
Ma éjjel, miközben a Hold vékony sarlója az égen úszott, és a csillagok milliárdjai halkan pislogtak ránk, egy régi, mégis új érzés kerített hatalmába. A veszteség érzése. Nem egy konkrét dolog hiá...
Tovább olvasom →A Vágyak Tengere, A Lélek Partja
Ma reggel, a kávém gőze felett ülve, a tengerre gondoltam. Nem arra a kék, habos masszára, amit a térképeken látunk, hanem arra a belső óceánra, ami mindannyiunkban hullámzik: a vágyak tengerére. E...
Tovább olvasom →A Kimondatlan Szavak Suttogása
Ma reggel a Léleknapló lapjai hívtak, valami olyasmivel, ami régóta várakozik a szív csendes zugában. Gyakran éreztem már, hogy vannak szavak, melyeknek születniük kellene, de valahol félúton a gon...
Tovább olvasom →