Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Mérleg Tánca: Egyensúlyvesztés
A mérleg nyelve olykor megbillen. Nem a külső súlyoktól, hanem a belső zűrzavartól. Évekig igyekszel a harmóniára, a kiegyensúlyozott életre törekedni, aztán egyetlen hirtelen mozdulat, egy váratla...
Tovább olvasom →Ikrek tánca: Kétely és Bizalom
Az Ikrek jegyében született lelkek sokszor érzik magukat két különböző irányba húzva. Mintha két hang szólna egyszerre, az egyik a kétely, a másik a bizalom suttogása. Ez a belső kettősség lehet ál...
Tovább olvasom →Kétely magjai: Hit Virágai
A kétely néha olyan, mint egy árnyék, ami halkan kúszik be a szívünkbe, suttogva kérdéseket, amik aláássák a hitünk alapjait. Különösen akkor erősödik ez a hang, amikor valami újba kezdünk, amikor ...
Tovább olvasom →A Csend Hangja: A Félelem Arca
A félelem… egy sötét lepel, mely néha megfoszt bennünket a lélegzettől, a reménytől, az önmagunkba vetett hittől. Olyan, mint egy torz tükör, mely a lehetőségek helyett csak a veszélyeket, a szeret...
Tovább olvasom →A Pillangó Szárnyának Súlya
Mindannyian hordozunk titkokat. Nem a nagy, sötét, borzalmas titkokra gondolok most, hanem azokra a kicsikre, a jelentéktelennek tűnőkre, amelyek mégis képesek szürke fátylat borítani a lelkünkre. ...
Tovább olvasom →Skorpió ölelés: Az árnyék átölelése
Oly sokszor fordulunk el a tükörtől, ha az arcunkon egy-egy sebhelyet pillantunk meg. A lélek tükrével is így teszünk, elhúzódunk, ha a mélyben rejlő fájdalom, a félelem, a harag torz tükörképe vil...
Tovább olvasom →Az Idő Szőttese: Pillanat-Bölcsesség
Egy apró, mohával borított kő szélén ültem a patak partján. Figyeltem a víz játékát, ahogy a napsugarak apró gyémántokként csillogtak a felszínén. Olyan régóta ültem már ott, hogy szinte egy lettem...
Tovább olvasom →A Sötétség Gyémántjai: Türelem
Volt egyszer egy öreg mester, aki egy eldugott kolostorban élt a hegyek között. Tanítványai mind vágytak a bölcsességre, a megvilágosodásra, a gyors eredményekre. Egy nap egy fiatal tanítvány odame...
Tovább olvasom →Illúziók kertje: A tükör árnyai
Sétáltam az Illúziók kertjében, ahol minden virág egy-egy elhitetett gondolatot, minden fa egy-egy dédelgetett ábrándot szimbolizált. A napfény megtört a leveleken, furcsa árnyakat vetve a földre –...
Tovább olvasom →Az elengedés gyöngyszemei: lemondás
Néha a lélek útja rögösnek tűnik, nem azért, mert nehézségekkel van kikövezve, hanem mert mi magunk hurcoljuk a köveket. Ezek a kövek a ragaszkodások: elképzelésekhez, vágyakhoz, tervekhez, emberek...
Tovább olvasom →