Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Belső Gyermek Játszótere
Oly sokáig kerestem a boldogságot, mint egy rég elveszett érmét a padláson. Poros emlékek, dobozokba zárt csalódások, és a remény halvány szikrái között kutattam. Aztán egy nap, mikor már majdnem f...
Tovább olvasom →A Vágy Suttogó Selyme
Tudod, van az a pillanat, amikor a vágy selyme lágyan körbeölel. Nem a harsány, követelőző vágy, hanem az a halk suttogás, ami a szív mélyéről tör fel. Az a vágy, ami nem feltétlenül konkrét célokh...
Tovább olvasom →A Szív Labirintusa: Elveszett kulcsok
Elveszve jártam a szív labirintusában. Falak emelkedtek körém a csalódások köveiből, átjárók sötétedtek be a megbánás árnyaival. Minden sarkon egy-egy elfojtott érzés leselkedett, készen arra, hogy...
Tovább olvasom →A Bátorság Kék Madarai
A félelem sűrű köde néha olyan vastagon telepszik le a lelkünk tájain, hogy elvakít, és elhiteti velünk, nincsen más út, csak az a keskeny ösvény, amit már ismerünk. Pedig ott, a köd mögött, kék ma...
Tovább olvasom →A Feltétel Nélküli Fénye
Volt egyszer egy öreg lámpagyújtogató, aki minden este végigjárta a város szűk utcáit, és sorra meggyújtotta a lámpákat. Nem számított neki, hogy esik az eső, fúj a szél, vagy éppen ragyog a hold. ...
Tovább olvasom →A Hűség Aranyláncai
Azt mondják, a hűség egy szikla, amihez kikötheted a hajód a háborgó tengeren. De én nem sziklát látok, hanem egy finom aranyláncot. Minden egyes szem egy-egy apró áldozat, egy lemondás, egy válasz...
Tovább olvasom →A türelem rózsaszín alkonya
A kertész minden nap gondozta a rózsabokrot. Öntözte, tápoldatozta, védte a kártevőktől. Már hetek teltek el, s a bokor csak zöld leveleket hozott, bimbót nem. A kertész türelmetlenkedni kezdett. „...
Tovább olvasom →Szűz jegy: a tökéletesség illúziója
A napfény átszűrődött a függönyön, aranyló porcicákat táncoltatva a levegőben. Épp a konyhámat takarítottam, a harmadik alkalommal azon a héten. Az elmélyült csendet csak a súrolókefe halk súrlódás...
Tovább olvasom →Halak álma: az Egység óceánja
Az álom határán járok, éppolyan valóságos, mint a lélegzetem, mégis olyan illékony, mint a reggeli pára. A Halak jegyének utolsó napjaiban mindig érzem ezt a furcsa kettősséget: a világ dolgai mint...
Tovább olvasom →Vízöntő szív: Társak a magányban
Éreztem, ahogy a Vízöntő hava lassan átjárja a lelkem. Furcsa kettősség fogott el: vágy a közösségre, a forradalmi változásokra, miközben ott bujkált bennem a mély, elementáris magány is. Mintha va...
Tovább olvasom →